Porrá és hamuvá [antikvár]

"ECőszó Bizonyára sokan rendellenes dolognak tartják, hogy zsidó holocaustról szóló könyvnek előszavát római katolikus megyés püspök íija. Megtiszteltetésnek vettem a felkérést és szívesen teszek eleget neki bárom szempontbóL 1. - Mindig legnagyobb tisztelettel s legmélyebb szeretettel adóztam Isten választott népének - a zsidóságnak kiknek véréből származott emberi természete szerint Jézus Krisztus, a kereszténység alapítója. 2. - A könyv főként a Nagyváradról deportált 30 ezer zsidónak állít emléket, s mint már több mint fél évszázada Váraddal azonosult embert, Várad történelmének s minden emberének sorsa érdekelt és érdekel múltban és Jelenben. Az elhurcoltak közül sokat ismertem a negyvenes években. Lélekben azonosulni tudok velük. 3. - Mint Ötvös Béla, az tó is helyesen állapítja meg „Az olvasóhoz" írt soraiban: „nem csupán zsidóügy, hanem éppoly keresztény , mert hiszen a fasiszták keresztényeket is éppen úgy üldöztek és halállágerekben kínoztak halálra, mint zsidókat". Kissé arrébb: „ez egész Európa, sőt az egész földkerekség minden kultúremberének ügye " Az elit szó fogalmáról-jelentéséről ír eszmefuttatást Kerre L'Ermite a párizsi La Croix (Kereszt) című katolikus lap egy régebbi számának liasábjain. Beszél egy szürke, szinte tehetetlen tömegről - az emberiségről -, melyet az eUt-emberek irányítanak. De szomorú tény - írja -, hogy a jóságnak és gonoszságnak is vannak elit-emberei, s a világ aszerint halad szebb-boldogabb jövő felé vagy tragédiákkal teli korszaknak, hogy a jóság vagy a gonoszság eUtjei tudják magukhoz ragadni népek, országok, földrészek irányításának hatahnát. Sok történehni példát hoz fel mindkét fajtára. A jóság elitjei közül megemlíti; Mózest, a választott nép vezérét, ki kivezette népét az egyiptomi rabságból Kánaán határáig, Sámuelt, az ószövetség nagy prófétahősét, Szent Pál apostolt, ki bár kicsiny, beteges természetű volt, mégis apostoli útjaival nagy része volt abban, hogy a hatalmas Impérium Romanum gyökerei megszakadtak, kalkuttai Teréz Anyát, az emberi könyörület apostolát, Maximilian Kolbét, ki a hitleri koncentrációs haláltáborban maga jelentkezett kivégzésre egy családapa helyett stb. A gonoszság elitjeként említi: Nérót és a többi vérengző őrült római császárt, Dzsingisz mongol kánt, az őrült Hiüert vagy Sztálint, aztán napjaink vérengző gonosz-elitjeit. Ezután pedig két kéréssel fordul koiunk embereihez: - Ha azt akarjátok, hogy boldogabb jövő köszöntsön reánk, ti a jóság elitjei legyetek. - Ha pedig azt látjátok, hogy valahol a történelem szekerének bakján egy újabb őrült gonoszság-elitje ül, rántsátok le a bakról, mert inkább az őrült vesszen, mint újabb milliókat a mérhetetien szenvedések szakadékába vezessen. A gonoszság elitjeit csak lefelé lehet minősítem. S ha Pierre L'Ermite a gonoszság elitjei között említi Hiüert - s nagyon találóan -, akkor ót csak így minősíthetjük: a gonoszság elitjeinek legaljasabbika-legáUatabbika. A könyv hibátian, választékos nyelven megírt valós rémnapló. Ez Ötvös Béla érdeme. Az elbeszélő Horvát Emő a minden képzelőerőt felülmúló, vadállati kegyetienségű tragédiát - sine ira et studio - szigorú tárgyilagossággal, az események átélésének erejével tárja elénk. Mindössze két megjegyzést teszek: 1. - Az elbeszélő Horvát Emő a Hitler-csatlósok gaztettei mellett megemlíti nemcsak a zsidó emberek karakterességét (pl. Vaiszlovich Emil, a Park Szálló volt tulsódonosának puritánságát), hanem a dvil nem zsidó emberek kemény kiállását is (pl. dr. Schilling János Szolnok-Doboka megye alispánja tiltakozását a gettó fölállítása ellen stb.). Megemlíti a keresztény egyházaknak - élükön Serédi Jusztinián hercegprímással - a zsidótörvények