Piliscsillag, Napcsillag [antikvár]

Ezt a könyvemet, amit a kedves olvasó most a kezében fog nyugodtan tekintheti a már korábban megjelent Pilis-könyvem (Gönczi Tamás: Ennek a világnak /Pilis titkok-Pálos barátok/ bővített és közvetlen folj^atásának, annak egy jóval átfogóbb, de szemléletében teljesen hasonló újjászületésének. Ennek a spirituális megegyezésnek a kedvéért gondoltam úgy, hogy az Ennek a világnak c. Pilis-könyvem fülszövegét is beleteszem ebbe az új kötetbe, mégpedig közvetlenül az előszó után, hiszen ezek a sorok adják meg a miértjét annak, hogy valójában miért is születtek meg ezek a „szent Pilisről" szóló gondolatok akkor, amikor meg kellett születniük és napvilágra kellett jönniük. Ez a mostani jóval nagyobb terjedelmű, kibővített kiadás az új irások mellett olyan írásokat is tartalmaz, amelyek ugyan korábban íródtak, de csak most szántam rá magam a publikálásukra. De kerültek bele olyan fejezetek is, amik finoman fogalmazva valahogy, valamiért kihullottak a többiek közül és nem kerültek a napvilágra ott és akkor. Talál itt az olvasó olyan írásokat is, amelyek azért kerültek bele most ebbe a kötetbe, mert azok igazságát, hiteles valóságát csak most fedte fel az idő. Most jött el az ő idejük. Mindezek ellenére mindkét könyv „egész" mű. Az első könyvben benne van, ott lobog az első könyvek oly mélyről jövő és oly messziről látszódó spirituális „első tüze". Vagyis a mindenkori elsők olthatatlan, örökké világító tüze, amint arról a magyar mítosz vagy éppen a korai görög hagyomány oly szépen beszél. Ebben a könyvben már nem ez a tűz az, ami teljessé olvasztja, eggyé kovácsolja a kötet egészét, hanem ama első „tiszta tűz" által megvilágított valóságnak a maga töredékes, mégis a másikhoz mérten sokkal teljesebb mitikus-valósvilága lett a mű megtartó kovásza. Bizonyítva ezzel a méltánytalanul agyonhallgatott „Pécsi Remete", Várkonyi Nándor örök igazságát. Azt, hogy az összetört, elfedett, eldugott, eldobott, letagadott, átfestett, földbe rejtett „szellemi kehelydarabok" egyszer csak az idő sodrában maguktól összeállnak, és szép aranykehellyé válva felfedik, egyre jobban láthatóvá teszik a csodás és ősi mitikus múltat, a valódi, őseinktől kapott elvehetetlen valódi hagyatékunkat.