Pest-Budától Budapestig [antikvár]

Fél évszázaddal ezelőtt, 194 elején készült egy javaslat a magyar főváros kibővítéséről. Legyen a néhai Pest-Buda Budapestből Nagy-Budapestté. Már az I. világháború előtt is töprengtek azon, ne egészítsék-e ki az akkor csupán egy emberöltő óta egységes Budapest kerületeit a környező kis városokkal és nagy falvakkal - a mindennapok gyakorlata egyébként is ebben az irányban indította el a fejlődést. 1949 végén meglett a törvény, 1950 januárjában végre is hajtották. Született egy főváros, ahol nagyjából minden ötödik magyar lakott, és még több is lakott volna, ha kap "letelepedési engedélyt". A példa az óriásira növelt Moszkva volt, metróállomásaival és felhőkarcolóival. Akkoriban érződött, hogy a megnövelt főváros kissé túl nagyra sikerült, de azóta mintha belenőttek volna a lakók. Ám van-e cég, amely ma öntudatosan nagybudapestinek nevezné magát, mint 1956 őszén a Nagybudapesti Munkástanács? Az ember még csak nem is budapesti - pesti. Pesti ember. Ha budai, akkor nem budai ember, hanem budai lakos. Mert azért ezek a városkák igazából még mindig nem egyesültek teljesen. Próbáljon valaki lakást cserélni a Terézvárosból a régi Óbudára vagy a Vízivárosba. Budapest ma is legalább három város, három merőben különböző múlttal. Meglehet, a félmilliós-milliós, tizennégy kerületből álló Budapest volt az igazi. Amelynek egyesülése valójában évszázados folyamat volt, a reformkortól a világválság utáni konjunktúra néhány kellemes évéig. Erki Edit pillanatképei ezt a századot elevenítik fel előttünk.