Pedagógusok arcképcsarnoka 2014 [antikvár]

Előszó A 20()2-ben indított, évente megjelenő arcképcsarnok-sorozatunk mostani XIII. kötetének mottójául Vekerdy Tamás, pedagógus, pszichológus és író szabadság-értelmezésének egyik részletét nyomattuk. Ebben olvashatjuk: szahacisdg nélkül nincs igazi iskola" Indokoltan tehetjük föl a kérdést: de milyen is az „igazi" iskola? A válasz annyiféle, ahányan választ adnak. Lehet pl. egyedi arculatú, benne autonóm tanítók, tanárok, akik emberpalántákban segítik növekedni a sokféle jó tulajdonságot. Párbeszéd formában a szabadság eszméjének kibontása csak elkezdhető, de le nem zárható. Ehhez az eszmefuttatáshoz kapcsolódva hozzátehetjük: a szabadság ad lehetőséget nekünk, hogy emlékezés révén cselekvő jóakarattal kihantoljuk a feledés homályából azoknak az egykori pedagógusoknak az életútját, akiknek szellemi és erkölcsi öröksége a jelen számára példakép vagy tanulság lehel. Másképpen fogalmazva: az emlékezés értéket ment. A felmutatott példakép természetesen ne az ideológia vagy politika tárházából kerüljön ki, hanem pedagógiai ethoszt, emberi magatartást, felelős cselekvést jelentsen. Hazai viszonylatban a XX. század politikai és ideológiai dogmatikus évtizedeinek múltával a mai társadalmi rendszerben szinte természetes módon jelenik meg a nevelési értékek, tartalmak és módszerek pluralizmusa, a különböző pedagógiai módszerek sokfélesége és szabadsága. A most kiadott kötetünk mintegy 450 oldal terjedelmű, 120 szerző által jegyzett 149 arcképvázlatot tartalmaz, amely időben majd' két évszázadot fog át. Bár igen hézagosan, de egyfajta kontúros képet kaphatunk az időben tőlünk távoli XIX. század második felének elemi iskolájáról is. Ekkora időtávolságot az emlékezet nem foghat át, ám elkötelezett, kitartó kutató munkával lehetséges értékes mozaikokat feltárni az oktatás korábbi körülményeiről. Ennek bizonyítéka lehet az 1831-ben született Tóth Pál, a puszta tanítója, akiről dédunokája írt kitűnő arcképvázlatot. Itt kell megemlítenünk egy szintén dédunoka-szerző véleményét. „Lehet, hogy Groholy Emánuel (!861-1926) külső szemmel nem alkotott nagyot: nem szerzett doktori diplomát, nem hozott létre új pedagógiai iskolát vagy tanítási módszert. Azonban a példaadásban ő mindig elöl járt, amiről tudjuk, mennyire fontos a pedagógia területén! Hivatását mindvégig hűségesen teljesítette a mindennapi szolgálatban mindkét helyen: az iskolai katedrán, illetve a templomi kántorpadban." Ez a vélemény megerősít bennünket abban, hogy arcképcsarnok sorozatunk indításakor lehetővé tettük a maga helyén tisztességgel helytálló pedagógusokról készült arcképek befogadását kötetünkbe. Az egyszerű, és egyben nagyszerű emberek milliói által épül az ország. Az említett 120 szerző többféle minőségben kapcsolódik az arcképcsarnokban szereplő egykori pályatársainkhoz. Most kétfélét említünk: 59 szerző családi-rokoni, 27-en pedig tanítványi minőségben jegyzik az arcképvázlatokat. E számok tükrében kicsit meglepő kép vetül elénk, s ez mintha igazolná Arany János Quem dí odere kezdetű versének, a tanulói háláról alkotott pesszimista hangulatát. Ám változik a kép, ha áttekintjük a családtagok, rokonok által összeállított arcképvázlatokat. Ezekben egy-egy arcképben jellemzően 3-5 tanítvány emlékezését olvashatjuk, s ily módon részleteiben is árnyaltabb képet kaphatunk. A tanítványi visszaemlékezésekben leggyakrabban szereplő szavak: emberség, példamutatás, szeretet, személyiségből fakadó tekintély, szerénység, tisztelet, hála, köszönet, tudás, önzetlenség. Azt gondolom, mindezekből levonható az a pedagógiai következtetés, hogy a jó pedagógus nemcsak tanításával, hanem egész egyéniségével nevel. A pedagógus leghatékonyabb nevelési eszköze saját maga, egész emberi habitusa. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a pedagóguspálya ne csupán kenyérkereső foglalkozás, hanem a hivatástudatnak, a rátermettség kibontakoztatásának teret adó tevékenység legyen. A pedagógus életművét emberi értékek kibontakoztatásában alkotja meg. Kötetünkben sok-sok jó érzéseket keltő, megérintő érzelmi hatást kiváltó arcképet találhatunk. De tegyük hozzá, nem könnyű feladat jó arcképet megalkotni. A szerzőtől nem csupán az önkéntes