Patachich Gábor kalocsai érsek élete és restaurációs tevékenysége [antikvár]

ELŐSZÓ „Habent sua fata libelli!" (Terentius) Ez a könj^ is azon fatális sorsú libellusok közé tartozik, amelyből oly sok íródott a Rákosi- és Kádár-diktatúra korában. Kéziratom 1954-ben készült el, átgépelése és átadása előtt azonban „megsúgták", hogy írásaimat sürgősen tüntessem el, mert az ÁVH házkutatásra készül. Atyai jóbarátom, Vecsey Jenő vállalta, hogy pesti lakásába viszi a csomagot, a kéziratot nemcsak átgépeli, de be is kötteti, a köteles példányokat pedig átadja az előírt helyekre. Meg is tette, én pedig megvédtem 1955 júniusában a disszertációmat, anélkül, hogy láttam volna az átadott kéziratom példányát. Azokban a viharos időkben, túlzás nélkül mondhatom, hogy kisebb gondom is nagyobb volt aruiál, hogy utána nézzek a bekötött példánynak. így aztán fél évvel ezelőtt meglepett, hogy Takács József fordításában 2001-ben megjelent Stephanus Katona História metropolitanae Colocensis ecclesiae első kötetének XII. oldalán azt olvastam, hogy „Hegedűs Antal: Patachich Gábor élete és restaurációs tevékenysége" című, közel 300 gépiratos oldalt tartalmazó, a budapesti Hittudományi Akadémiára beadott doktori disszertációja (Budapest, 1954) az ottani könyvtár kéziratai között tanulmányozható". Ekkor, 54 év után, figyeltem fel arra, hogy az én, 130 oldalas kéziratomat 299 féloldalas formátumban gépelték le. A Katona-Takács kötetekben Thoroczkay Gábor és Tóth Gergely a disszertációmról írt pozitív megjegyzéseit olvasva, arra gondoltam, hogy a rendszerváltás utáni szabad kutatási lehetőségben szerzett újabb ismereteimet is földolgozva, hasznosan gazdagíthatom a Patachich Gáborról alkotott képet. Ő ugyanis, többek között, a mai napig a horvát történetírás „fekete báránya", és csak úgy ismerik, mint a „botmagyarok" érsekét. Patachich Gábor 1738-ban kiadott Rituáléjáról is csak most lenne mondanivalóm, mert 1950 után az Érseki Könyvtár régi részlegében az állítólag ellopott és devizáért eladott vétségek miatt nem juthattam be. Ezt a négy nyelvű (latin, magyar, német, illyr) Rituálét, amely, ismereteim szerint egyedülálló a 18. század liturgiatörténetében, csak most tanulmányozhattam az 1990 óta ott szakszerűen dolgozó könyvtárosoknak köszönhetően, a könyvtárban található rituálék gyűjteményével együtt. Meglátásom szerint, Patachich Rituáléja a korabeli jezsuita misszionáriusok (és a 2. Vatikáni zsinat által is sürgetett) irüculturációs szellemiségben íródott.