Nyugat-Dunántúl [antikvár]

BEVEZETŐ Nyugat-Dunántúl, ha kimondjuk ennek a térségnek a nevét a magyar regionális közgondolkodásban a fejlettség, a dinamika, a külföldi befektetések, a határ-mentiségböl fakadó előnyök jelennek meg. Csak azt halljuk a szakmai fórumokon: Könnyű ott a Nyugat-dunántúli régióban, hiszen minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy a területi felzárkózás az európai térségekhez biztosított legyen! A helyzet és a tények nem ilyen egyszerű képet mutatnak. A rendszerváltozás előtt a nyugati határrégió nem volt a gazdasági beruházások kedvelt terepe. Egyedül Győr kapott preferenciákat, nemzetközi hírű gépipara és országos tekintélyű vállalati menedzsmentje révén. A többi nagyváros élte a maga egyszerű életét, a telephelyi iparával, a középszintű szolgáltatásaival, a gyenge elérhetőségével. A térség települései megosztottak voltak, hiszen a zalai és vasi aprófaluk mellett az alföldi jellegű középfalvakig számos típus megtalálható volt, s ennek következtében a gazdaság és vele együtt a megélhetés megosztottsága is. A nyolcvanas évek közepétől indulnak el a térségben a változások. A világútlevél lehetőséget adott, hogy a szomszédos Ausztriát felfedezzék az itt lakók, akár vásárlás, akár idénymunka, vagy éppen szórakozás végett. A szomszédok egyre nagyobb számban jelentek meg, elsőként az olcsóbb árúkat és szolgáltatásokat keresték, aztán befektetéseket hoztak, legyenek azok vállalkozások telepítése, vagy ingatlanok vásárlása, ezekkel együtt a gazdasági és a társadalmi, közösségi kapcsolatok is felélénkültek. A határmentiség hátrányból előnnyé változott, egy új fejlesztési forrást jelentett, ami nemcsak pénzt, a befektetéseket képviselte, hanem az ismereteket, a tudást, az információkat egyben, s ezek együttesen a jövőbeli fejlődési szakaszt alapozták meg. A térség dinamikájának nem az egyedüli forrása volt a határmentiség. Jóval több tényezőt sorolhatunk fel! így többek között azt, hogy ez a nyugati, nyugatorientált régió nyitott volt az újdonságok iránt, a lakosság befogadónak bizonyult, a vállalkozások természetesen kapcsolódtak Nyugat-Európa szomszédos nagycentrumaihoz, azok közelebb, elérhetőbbek voltak. Vagy meg kell említeni a pannon emberek nyitottságát, tudásvágyát, határozottabb vállalkozás kedvét, kockázatviselési hajlandóságát, s talán szorgalmát, de önzését is, ami csak részben következett a határmentiség kínálta dinamikus erőforrás és információáramlásokból. Jellemző példa, hogy a kilencvenes évek közepén ebben a térségben kezdődik meg az első európai uniós fejlesztési program, mivel a szomszéd Ausztria 1995-ben a közösség tagja lett, így lehetőség nyílt a határ menti együtt-