Nyíregyháza kiváltságlevele [antikvár]

4 -------- i AJÁNLÁS Nyíregyháza 1837-es priviléghurüevelének kiadásához Csak aklwr száinítliatiuilc arra, hogy a jövő nemzedék majd megbecsüli mostani jelenüiilset, ha mi magunk is ápoljuk a múltat. A Sza-bolcs-Szatmái--Bereg Megyei Levéltár, mint a múlt írott forrásainak őrzője és gondviselője, valamint Nyíregyháza város Önliormányzata fontosnali: taitva a lokálpatriotizmust tápláló helytörténetkutatást, igyekszik felkeltem az érdeklődést a régi Nyíregyháza, a várost alapító ősök iránt. Erre Idváló alkahnat adnak az évfordulók, hiszen üyenlsor a figyelem a napi problémák mellett fokozottabban fordul a múlt történései felé. 1997-ben is jeles eseményre emlékezhetünk: 160 éwel ezelőtt vált Nyíregyháza szabad és privilégiált mezővárossá. Kiváltságlevele biztosította az alig két emberöltővel korábban ide telepített, majd folyamatosan bevándorló, főként "tirpák" lakosságnal^ hogy miután nagy áldozatokat vállalva megváltotta magát földesuraitól, önállóan irányíthassa életét. Az 1837-ben, V. Ferdinánd által kiadott privüégiumlevél meghatározta az igazgatás szervezeti felépítését, működési kereteit, valamint megújította a város pecsétjét. Hasonló jogállást ezidőben Magyarországon csupán három tucatnyi település, Szabolcs megyében pedig egyedül Nyíregyháza nyert. Ennek a város történetében nagy jelentőséggel bíró oklevélnek magyarra fordított szövege olvasható Lukács Ödön: Nyíregyháza története című könyvében. Kiadványoltból, Idállításokról, az eredeti privilégiumlevél címlapjának fotói is ismeretesek, maga az okmány eredeti szépségében azonban még nem került a nagyközönség elé. Éppen ezért most, az évforduló tiszteletére adtuk ki az eredetihez méltó kiállítású kötetet, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára és Nyíregyháza Megyei Jogú Város gondozásában, az Inter-Európa Bank önzetlen anyagi támogatásával. Ezzel közkinccsé tesszük az 1837. augusztus 31-én kelt latin nyelvű, díszes kiállítású oklevelet. Helyet kapott a kötetben a latin szöveg magyar fordítása, valamint a nyíregyháziaknak a kiváltságlevél elnyeréséért folytatott törekvését bemutató tanulmány. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár és Nyíregyháza Megyei Jogú Város e kiadvánnyal is szeretne hozzájárulni a város múltjának megismertetéséhez. Nyíregyháza, 1997. augusztus 31. Felbermann Endre Dr. Nagy Ferenc alpolgármester levéltárigazgató "f -------- ----------- T T Nyíregyháza szabad és privilégiált mezővárossá válása A lendületes fejlődés időszaka (1753-1824) A XVII. századi Szabolcs megyében az egyik legnépesebb helynek számított a kisebb kiváltságokkal bíró Nyíregyháza, amely azonban az 1750-es évek közepére — a lakosság elvándorlásának következtében — gyéren lakottá vált. Széles határának művelés alá nem fogott részeit környékbeli és delireeeni pusztabérlők használták. A népesség növelése érdekében az Ecsedi-iiradalom megvásárlása révén 1748-ban birtokossá váló gróf Károlyi Ferenc — a helység másik földesurának, báró Palocsayné Petheő Rozáliának, illetve örököseinek, a Dessewffyeknek a beleegyezésével — 1753-ban telepítési ])átenst bocsátott ki. Eszerint az ide költözők gazdálkodásukhoz elegendő földet, valamint 3 évi adómentességet kaptak, sőt ezeknek a szabad éveknek az eltelte után is minden gazdának csak egy aranyat kellett fizetnie. Mivel a század elejétől újranépesített Békés megyei helységek evangélikusai közül lehetett számítani a legtöbb betelepülőre, vallásuk itteni gyakorlásához paptartási és templomépítési lehetőséget ígért Károlyi. A kialakuló közösségnek pedig azt, hogy bérbe veheti a földesúri haszonvételeket, sőt ha a határ szűknek bizonyulna gazdálkodásukhoz, akkor a környező pusztákat is. -Í- ÍL A pátens hatására — valamint a Károlyi által megbízott Petrikovics János szarvasi csiz- M madia szervező tevékenységének köszönhetően — 1753-54-ben sokan érkeztek Nyíregyházára H 9 főként a Békés megyei mezővárosokból és falvakból, később pedig a Felvidékről. Az újonnan ? t* jött, közel 300 család nagy többsége evangélikus vallású, szlovák származású, a későbbiekben t* magát tótnak valló, szabad menetelű jobbágy volt. A betelepülést követően Nyíregyháza egyrészt Szabolcs megye legnépesebb településévé, másrészt az 1750-es évek földesúri szerződéseinek köszönhetően olyan kedvező jogi és gazdasági lehetőségekkel rendelkező jobbágyközösséggé vált, amilyennel a megye régi — stagnáló vagy hanyatlásnak indult — mezővárosai nem bírtak. Az 1754-ben kelt szerződés a helység területi, közigazgatási, jogi egységén túl rögzítette azt is, hogy a két földesúr nem hoz itt létre a lakosoktól sok robotot követelő majorságot. Az 1757-ben kötött kontraktus pedig megalapozta a formálódó közösség fejlődését azzal, hogy írásba foglalta a korábbi ígéreteket: a robot pénzen való megváltásának engedélyezését, a vásár- és céhprivilégium megszerzésének kilátásba helyezését, szőlőhely adását, illetve a további l)etelepülés engedélyezésében a közösség kérésének, véleményének figyelembe vételét.^ A szerződések adta lehetőségekkel a betelepülők nem egyénileg, hanem csak mint a job-bágycommunitas tagjai élhettek. Ezért meghatározóvá vált, hogy mUyen a közösséget képviselő elöljáróság. Már a betelepülés éveitől — földesúri jóváhagyással — a fő- és törvénybírón, valamint a tíz esküdtön kívül egy lovas hadnagyot, két lovas tizedest, négy kisbírót, valamint a bérbe vett haszonvételek kezelésére ser-, mészárszék-, bor- és nialombírákat választottak a lakosok. A helység jegyzője a Szarvasról jött tanító, nemes Reguly Sándor lett.2 Az elöljáróságnak az 1757-es szerződés lehetőséget adott az igazságszolgáltatásra is: a 3 forintig terjedő polgári perekben a főliíró ítélkezhetett. A jelentősebb ügyek azonban továbbra i i -----=(-=4® -------