"Nézzétek, az álmot játszom" [antikvár]

Prológ Mielőtt a függöny felgördül „A színészek nem titkolnak semmit. Ok megtanítanak bennünket mindenre Ők a kor foglalatjai és rövid krónikásai." Tóth József A színház egy varázslatos álomvilágot mutat be a nézőknek. Varázslatos, mert sok ember munkája - tehetsége jelenít meg számunkra sokszor vidám, máskor szomorú történeteket. Álomvilág, mert valójában a néző, báimennyire is átéli a történéseket, mégis tőle függetlenül bonyolódnak az események. Az 1800-as évek közepén egy szentesi fiatalember, Tóth József arról álmodott: szeretné, ha ő is részese lenne a különböző életszeleteket megjelenítő különös, izgalmas világ formálásának. Ma már elsősorban tehetség és kitartás kell ahhoz, hogy színpadra jusson az oda kívánkozó fiatal. Tóth Józsefnek legalább kétszer annyi energiát kellett befektetni abba, hogy szerepjátszóként megvalósítsa az álmát! A család tiltotta, „a zord atya" megfenyegette, a kisvárosi emberek valószínűleg rossz szemmel figyelték a törekvését. Ne feledjük el, hogy az 1830-40-50-es években még nagyon sokan állították: inkább a rosszat, a megrontást képviseli a színház, és nemhogy szerepelni benne, de még nézni is bűn! Ugyanakkor egyre többen kiálltak a tudást, a magyar nyelvet ápoló, az érzelmeket fejlesztő, a hazafiságra nevelő, tanító hatása mellett. Amikor az ország lakosságának közel a fele nem tudott sem írni sem olvasni, akkor a színpadról elhangzó szavaknak kétszer akkora hatása lehetett. Tóth József a szentesi Kurca parti házból eljutott a pesti Nemzeti Színház színpadára, és tehetségével - szorgalmával a legnagyobb hazai művészek közé emelkedett. A legtöbb szentesi büszke Tóth Józsefre, akiről utcát neveztek el í.w