Bővebb ismertető
A Nagykönyvtár történetét a pataki kollégium alapításától kezdődően, 1531-től számítják. A kortársak szerint az alapítást követő évszázadban Magyarország és Erdély leghíresebb könyvtára. Az akkori 5-6000 kötetes - állomány gerincét a Rákócziak fejedelmi gyűjteménye jelentette, melyet 1652-ben adományoztak az iskolának. Az eredeti könyvtár az ellenreformációs üldöztetés során nagy részben elpusztult, csupán töredékei maradtak meg. A XVIII. század elején, főként köznemesek, tudósok, lelkipásztorok áldozathozatala révén gyarapodik. Itt is hagyomány, hogy a külföldön tanuló diákok hazatérve könyveket hoztak az Alma Maternek. A könyvtár első önálló épületét I. Rákóczi György emeltette. Ez szűknek bizonyulván, a Szathmáry Királycsalád építtetett másikat. 1830-as évek folyamán báró Vay József érdeme a Nagykollégium épületének és benne a klasszicista teremkönyvtárnak a kialakítása, aminek a felújítását gróf Teleki József végeztette el. A legújabb épületet a Repositorium, (1986) mely a Nagykönyvtár raktározási gondjait még megoldja. A gyűjtemény az 1930-as évek végén vált nagykönyvtárrá, meghaladva a 100.000 kötetet. Az 1970-es években lépte túl a negyedmilliós állományt, napjainkban pedig a félmillióshoz közelít.