Nagykáta története a kezdetektől 1848-ig [antikvár]

A szerző előszava Amikor 1959 nyarán házasságom révén Nagykátára kerültem, nem csak az a kis közösség fogadott be, amelyhez szoros családi kapcsolatok kötöttek, hanem kezdő tanárként úgy éreztem, hogy tanítványaimon keresztül a szülők is elfogadtak. A történelem és az irodalom tanítása közben hamar felfigyeltem azokra a kérdésekre, amelyek -különösen a felnőtt tanítványaim elbeszélései nyomán - Nagykáta legrégibb történetével kapcsolatban felmerültek. Azt tapasztaltam, hogy leginkább a Csekekáta - Nagykáta kettős elnevezés, valamint a hét Káta problémája izgatta a város régi története iránt érdeklődők fantáziáját. Mivel a szakirodalom sem adott erre megnyugtató választ, egyre nagyobb volt az igény a kérdés tudományos megoldására. Ennek a könyvnek a megírásához azért kezdtem hozzá, hogy megkíséreljek hiteles választ adni a helység nevének eredetére és a kettős névhasználatra vonatkozóan. Természetes, hogy miközben ezekre a kérdésekre kerestem a választ, megpróbáltam a rendelkezésre álló források és régészeti feltárások adatai alapján bizonyos képet alkotni a település létrejöttéről, birtokosainak és a birtokon élő nép sorsának alakulásáról. Hogy sikerült-e meggyőző választ adnom a felvetett kérdésekre, azt a tisztelt Olvasóra bízom. Az általam elemzett források alapján Csekekáta és Nagykáta azonossága bizonyítottnak tűnik. Természetesen a történeti kutatás ajtaja mindenkor nyitva van a jövő generációja számára is. Újabb források, vagy a bővített forrásanyag más szempontú vizsgálatára azonban a szerző már nem vállalkozhatott. Arra sem gondoltam, hogy az 1967-ben elkezdett levéltári kutatómunka közben annyi nehézség merül fel, hogy csak 1998 nyarán tudtam lezárni a kéziratot. Legnagyobb gondot nem a latin nyelvű iratok fordítása és értelmezése okozott, hanem az, hogy a kritikus kérdésekre vonatkozó források rendkívül hiányosak voltak. A kutatómunka fontos tényezője volt az is, hogy mindezt a tanári munka mellett, s a családról történő gondoskodás közben -mintegy kedvtelésként - kellett végeznem. E munka elkezdéséhez nagyban hozzájárult, hogy Kátaí Szilveszter kollégám már hozzákezdett Nagykáta történetével kapcsolatos kutatásához. Az ő lokálpatriotizmusa és széleskörű érdeklődése számomra is ösztönzést jelentelt. Ezért baráti köszönettel tartozom neki. Ugyanilyen önzetlen segítőkészséget tanúsított Szomolányí Miklós kanonokplébános úr is, aki a plébánia eredeti okmányainak tanulmányozását mindenkor lehetővé tette számomra. A lakosság körében meglévő igény mellett Nagykáta korábbi vezetői is szorgalmazták a monográfia megjelenését. Hivatalos formában azonban csak az önkormányzat képviselő-testülete bízott meg a munkával, s vállalta a kiadás anyagi fedezetét is. Külön köszönet ezért az önkormányzat jelenlegi és korábbi képviselőtestületének. Lakatos Gyula