Nagybánya és Máramaros vidékének földtani, ásványtani, kőolajipari kutatói, irodalma a XX. század közepéig [antikvár]

ELŐSZÓ A Kárpátok belső vulkáni koszorújának hegységeiben az intenzív miocén vulkánosság során gazdag nemes- és színesfém érctelepek képződtek. A hegységek közül kiemelkedő szerepet játszottak a Kőhát-Gutin-Lápos vidék számos ásványtani, ércteleptani különlegességet és érdekességet produkáló színesércbányája. Elég, ha itt csak a leggazdagabb bányahelyeket említjük meg: Fernezely, Felsőbánya, Nagybánya, Kapnikbánya, Erzsébetbánya, lloba, Misztbánya, Láposbánya egyaránt híresek ásványtani, teleptani és bányászati szempontból. A régészeti és történeti források szerint már a bronzkortól folyt itt bányászat, mindig jelentős szerepet játszva a különböző társadalmak és államalakulatok gazdasági életében. Hasonlóképpen kiemelt szerepe van a határos Máramarosnak a kősógeológia és -bányászat vonatkozásában. Az itt lévő kősótelepek Európa egyik leggazdagabb kősólelőhelyei (Aknaszlatina, Aknasugatag, Rónaszék stb.) közé tartoznak, ellátva Európa nagy részét ez életfontosságú ásványi nyersanyaggal. E bányahelyek a középkorban Európa legtermelékenyebb nemesérc- és sóbányái voltak s mindmáig kiemelkedő szerepet játszottak/játszanak a Kárpát-medence ásványi nyersanyag termelésében. De fontos e terület az itteni szénhidrogén-lelőhelyek miatt is. A már régóta ismert kibuk-kanások, feltörések kisebb mértékű hasznosítása után a 19. és 20. század fordulójától kerüh néhány évtizedre a földtani kutatások és a bányászkodás jelentősebb tárgyává a Kárpátok külső és belső, ún. előmélyedésében e fontos energiahordozó. E bányák termékeihez (ércek, ásványok, kőzetek, vizek, ősmaradványok stb.) kapcsolódó kutatásokban, kitermelésében és feldolgozásában fontos szerepet játszó szakemberek életútjáról, tevékenységéről, szakirodalmi munkásságáról szól e lexikális mű. A több mint 300 (életrajzi lexikonoknál ez nagy szám!) címszavat jelentő személy tevékenysége széles szakmai spektrumon helyezkedik el. Van közötte mineralógus, petrográfus, kémikus, fizikus, geológus, geofizikus, bányamérnök, kohász, hidrológus, balneológus, történész, statisztikus, tanár, gyógyszerész, jogász, de még lelkész is. Működésük hatalmas időintervallumot fog át. Az 1100-as évektől napjainkig terjed az az időtartam, amelyben működtek. S igen sokszínű a nemzetiségi paletta is: a magyar kutatóktól kezdve a román, szlovák, lengyel, osztrák, szász, német, francia, angol, örmény, olasz, spanyol kutatókon át az arabig. Ami ebben a nagy sokféleségben közös, az a feldolgozott terület. Nagybánya és Máramaros régiója. A mű számos tekintetben kiemelkedő értékű. Közüle itt csak a legfontosabbakat emelem ki: Forrásértékű. Szerzők nem a „közszájon" forgó adatokat használják, hanem visszanyúlnak a levéltári és adattári forrásokhoz. Ennek nyomán megállapításaik írásos hitelességet nyernek. Kutatásaik során nagyon sok új adat kerül be a tudománytörténetbe, s számos eddig hibás adat kerül korrekcióra. Széles adatbázisú. A geológus, bányász, mérnök, vegyész szerzőpáros a feldolgozás során hatalmas irodalmi és jegyzetapparátust használ. Nagy pozitívum e téren a román nyelvű szakirodalom integrálása. -7-