Bővebb ismertető
EVEZETŐ
Nagy György Kanadában élő fia édesapja sírjánál fogadta meg, hogy emlékét ápolni fogja. Tevékenysége, írásai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Nagy György tényeknek megfelelő értékelése, ha megkésetten is, de lassan elfoglalja méltó helyét a magyar történetírásban .
1953-ban Péter László a "Viharsarok"-ban Adyval kapcsolatban szólt először Nagy Györgyről és a "Magyar Köztársaság"-ról. 1956-ban Tálas Géza írt egy doktori értekezést, mely az első kísérlet volt egy teljesebb összefoglalásra, "A Nagy György-féle köztársasági mozgalom története" címmel.
1957-ben jelent meg a "Korunk"-ban Kristóf György "Magyar Köztársasági törekvések az első világháború előtt" című tanulmánya, melyhez 1957-ben ás 1960-ban a "Századok"-ban Dolmányos István fűzött észrevételeket. Majd 1962-ben jelent meg az első összefoglaló munka Bónis György tollából. Ez utóbbi írások fenntartásokkal fogadták el Nagy György köztársasági mozgalmát. Fenntartásaik az akkor elfogadott hivatalos történetszemléletből fakadtak.
1967-ben a "SzázadQk"-ban Rév Erika foglalkozott a népbiztos perben a védelem szerepével, és így Nagy György védőügyvédi tevékenységét is értékelte. 1969-ben Ruszoly József a "Tiszatáj"-ban újabb adatokat közölt a republikánusok szegedi pereivel kapcsolatban .
1971-ben jelent meg a külföldi "Irodalmi Újság"-ban dr. Kaáli Nagy Györgynek első írása Borszéki György írói név alatt, "Emlékezés Nagy Györgyre, a köztársaság bolondjára" címmel. Ez a cikk