Mozaikok [antikvár]

Előszó Kik is vagyonik? Honnan jöttük? Merre tart az életünk? Egy ember számára is nagyon fontos ezekre a kérdésekre válaszolni. De egy gyülekezet is kell, hogy keresse a választ. Úton járunk. Nem vagyunk készen, de valahová eljutottunk. Amint egy szóban nem lehet elmondani, kicsoda Jézus, hanem kellett hozzá négy evangélium, és amint az Isten szeretetének bemutatásához itt áll előttünk a teljes Szentírás, mint Isten kijelentése és emellett az életünk, amelyen keresztül az Úr közellétét átéljük, úgy a g^öilekezetünkről is csak történetek segítségével tudunk beszélni. Ugyanis van mit mondanunk arról, hogyan is ismertette meg magát velünk az Úr, és hogyan kezdtük el életünket élni ebben a közösségben. Templomunk szentelésére készült ez a kiadvány, ami hiheteden dolog nekünk, akik kezdettől benne voltunk az építés nem egyszerű, mégis áldott folyamatában. Amikor elkezdtük a Teleház kis szobájában, a bibliaórákon a genfi zsoltárokat énekelni, tanulni sorra, még nehezen tudtuk elképzelni, hogy vajon lesz-e már csülag az akkor még nem létező tornyon, mire végig énekeljük a zsoltárokat. Mostanra nemcsak csülag, de harang is jelzi, hogy van itt egy hely, egy épület, ahol Istennek a református módon gondolkodó népe otthont kapott, otthonra találhat, a \Tlágnak akármel}dk részéről költözik is ide. Nem volt eg}^-szerű sok-sok sarokpont, határok meghúzása, önmagunk megkeresése, sőt, most is szüntelenül változik a közösségünk, amely már nem is ugyanaz, mint amely a templomépítés kezdetekor, vagy még korábban vok. Sokan jöttek be azóta közösségünkbe. Vannak, akik még keresik a hel)^ket, vannak, akik megtalálták az Urat, vannak, akik visszatalLtak hozzá. Az kétségtelen, hogy nem vagyunk „mintagyülekezet". Nem is akarunk azok lenni. Sokat keU még tanulnunk, fejlődnünk az igeértésben, annak továbbadásában, a misszióban, a szeretetben. Ez egy pillanatfelvétel. Szívesen adjuk közre, örömmel vesszük, ha bárki olvassa, tovább adja, hogyan éltük meg mennyei Atyánk gondoskodó szeretetét, megváltottságunk örömét, közösségünk erősödését. Minden sorunk, mondamnk mögött a legtermészetesebb, hogy ez a mondat áU: „Egyedül Istené a dicsőség - Soli Deo Glória!" Gergely Ferenc Barnabás