Mezőváros és katolicizmus [antikvár]

BEVEZETES MEZŐVÁROS ÉS REFORMÁCIÓ: EGY MODELL ÉS KÉRDŐJELEI A magyarországi katolikus egyház hódoltsági intézményeit és tevékenységét feltáró terepvizsgálataim negyedik kötete az egri püspökség török uralom alá került részeit: a hevesi, jászsági és dél-borsodi mezővárosok és falvak katolikus plébániáit és rendházait mutatja be. A régió egyháztörténete több szempontból is jelentős különbségeket mutat a korábban tanulmányozott egyházmegyék viszonyaihoz képest, ezek az eltérések részben technikai és módszertani, részben viszont elméleti következményekkel is jártak. A korábbiaknál nagyságrendekkel bőségesebb és sokrétűbb forrásanyag ugyanis lehetővé tette, hogy ezúttal nem kellett csupán a magyar főpapok hódoltsági képviseletének, esetleg egy-egy szerzetesrend missziós tevékenységének tárgyalására szorítkoznom, hanem egy jelentős egyházi központ. Gyöngyös és vonzáskörzete katolikus vallási életének többé-kevésbé az egészét sikerült bemutatni. Ennek az első hangzásra talán nagyratörő, de mégis inkább a deskriptív egyháztörténeti kutatásokhoz illeszkedő célkitűzésnek azonban — meglátásom szerint legalábbis — nagyon fontos általános tanulságai is vannak a magyarországi reformáció és katolikus reform, vagy amint az elmúlt évtizedekben nevezni illik: a felekezetképződés (Konfessionsbildung) szempontjából. Jelen kötet célja ugyanis nem több és nem kevesebb, mint hogy bemutassa egy hódoltsági katolikus mezőváros egyházi intézményeinek működését és azok területi és társadalmi kisugárzását a 17. században. Ezzel viszont — amint arra már a címválasztás is utal — óhatatlanul beleütköztem egy, a hazai történetírásban évtizedek óta használt fogalompárba, amelynek létjogosultságát eddig csak kevesen vonták kétségbe. A mezővárosokat és a reformációt a magyar tudományosság az 1950-es évek vége óta emlegeti együtt, a két jelenséget az irodalomtörténet-írás részéről Klaniczay Tibor, a történészek közül pedig Makkai László kapcsolta össze. ^ Az általuk egyébként csak nagy vonalakban, inkább tézisszerűen jelzett elmélet valójában „visszavágás" volt a reformáció korábban elterjedt tárgyalásmódjára, amely a hit- 1 Makkai László: Pest megye története 1848-ig. In: Pest megye műemlékei I. Szerk. dercsényi Dezső. Bp., 1958. (Magyarország Műemléki Topográfiája V.) 102-104; klaniczay TiBOR: A magyar reformáció irodalma. In: Uő: Reneszánsz és barokk. Tanulmányok a régi magyar irodalomról. Bp., 1961. 65-70. {A tanulmány első megjelenése: 1957).