Bővebb ismertető
Előszó
A magyarországi demokratikus átalakulás legfontosabb politikai nóvuma a versengő' többpártrendszer kialakulása volt. Az állampolgárok 1989-tól ismerkedtek azzal az új szituációval, amelyben a politikai döntések immár nem egy, hanem sok párt kezébe kerültek. A békés rendszerváltás jogi és politikai garanciáit 1989 nyarán a Nemzeti Kerekasztal mellett a pártok dolgozták ki, de a tárgyalások jórészt a kulisszák mögött zajlottak. Ezzel párhuzamosan az ország néhány választókerületében - így Kecskeméten is -idólcözi választást tartottak. E kerületek lakossága már ekkor ízelítőt kapott a pártok izgalmas, sokakat lelkesítő, sokakat taszító nyílt küzdelmének hangulatából. Ősszel, a „négyigenes" népszavazás során már a lakosság egésze megtapasztalhatta, hogy az új helyzet állásfoglalásra készteti az embereket, s a pártok mindent meg is tesznek a polgárok támogatásának elnyeréséért. Az elsó' igazi erőpróba azonban az 1990 tavaszán megtartott parlamenti választás volt. Országosan közel harminc párt, mintegy másfélezer jelölt küzdött a mandátumokért, de egy-egy választókerületben is 8-10 név illetve párt szerepelt a szavazólapon. Hosszú idó' óta eló'-ször valóságos politikai alternatívák jelentek meg a választók eló'tt, valódi választási kampánynak lehettünk tanúi. Az 1990-es választási eredmények komoly kihívást jelentettek az elemzóTí számára is. Számos tanulmány született, amelyekben a választói magatartás különböző mozzanatait - a választói aktivitást, a pártpreferenciák kialakulását, az egyes pártok támogatói bázisának társadalmi összetételét stb. - kísérelték meg felderíteni. További politikai és szakmai izgalmakat hozott az 1990 ószén megtartott önkormányzati választás, amely után már a közvélemény megváltozása, a pártok közötti erőviszonyok gyökeres átalakulása került a vizsgálatok homlokterébe. A második, immár nem rendszerváltó, hanem kormányváltó, majd az 1994 őszi helyhatósági választások pedig öiég tágabb teret adtak a modern politikatudományban egyre terjedő komparatív elemzésre.