Magyarország szóképekben [antikvár]

Részlet: "A reformkor előtti magyar művelődéstörténeti korszak a XVII-XIX. század fordulója sokféle tudományos kezdeményezést hozott. Ide tartoznak a nemzeti (elsősorban írásos) hagyományok megmentését célzó kísérletek, melyek Révai Miklós nyomán országos, Erdélyt is érintő mozgalommá váltak. A "hivatásos" történészek és levéltárosok mellett műkedvelők is munkához láttak, az irodalmi életben pedig valóságos programmá nőtt a régi magyar versek, illetve később - részben Herdert követve - a népköltészet gyűjtése. A szájhagyományt az írásbeliséggel összekötő, közkedvelt terület a közmondáskutatás (parömiológia) volt; e téren jóval kisebb elmaradásaink voltak, mint a hosszabb szövegek közreadásában. A régi közmondásgyűjtők sora a XVI. századi Baranyai Decsi Jánostól Szenci Molnár Alberten, Beniczky Péteren, majd Kisviczay Péteren és Faludi Ferencen át Baróti Szabó Dávidig és Dugonics Andrásig ível. Ők egyrész átdolgozták az elődök munkáit, másrészt új szövegeket is közreadtak.