Magyarország régészeti leletei [antikvár]

Magyarország földje a Kárpát-Medencében olyan központi fekvésű helyet foglal el, amely az őskorban és a történeti időkben is a nagy népvándorlások útirányába esett. Ez a földrajzi fekvés határozta meg e terület helyzetét az európai népek kultúrájában. Ezért vált Magyarország a régészeti emlékek szinte kimeríthetetlen lelőhelyévé. A magyar föld mélye ugyanis mindazoknak a népeknek tárgyi hagyatékából őriz emlékeket, amelyek Európa területén mozogtak, vagy Ázsiából Európa felé vándoroltak, mert e vándorlások átvonuló útja mindenkor itt vezetett keresztül. A keletről nyugat felé terjedő kulturális hatások első felvevője és közvetítője is a Kárpát-medence volt, viszont a nyugati kultúrirányzatok törekvéseinek sokszor ez a terület volt legkeletibb állomása. Hazánk régészeti leletei már a korai középkorban magukra vonták az érdeklődést. Anonymus, Béla király névtelen jegyzője azt írja, krónikájában, hogy a király, Sycambria, Attila egykori városa helyén emelte palotáját és megemlíti, hogy e város romjai abban az időben még láthatók voltak. Mátyás király annyira kedvelte a történettudományokat, a régészetet és a tárgyi emlékek gyűjtéséi, hogy budai palotájában világhírű könyvtára - a Corvina - m,ellett régiséggyűjteményt is létesített. E régiséggyűjtemény néhány darabját a legutóbbi években Buda várának területén folytatott ásatások hozták felszínre.