Magyarország [antikvár]

Így szól a legenda: amidőn a párizsi Notre-Dame székesegyház építészetét-szobrászatát, kőcsipkéinek és kőszörnyeinek megálmodóját megkérdezték volt, hogy miért faragja ki az ékítmények és figurák minden részletét, hátoldalát, ott is, ahol azt a magasban soha, senki nem pillanthatja meg, a középkori mester gondolkodás nélkül így válaszolt: "Mert az Isten látja!" Profán vélekedés szerint ez a legenda apokrif, nagyon kései hamisítvány avagy költészet: Victor Hugónak ötlött az eszébe, A Notre-Dame-i toronyőr írásakor. Van azonban ennek magyar változata is, és ez nem legenda. A magyar szecessziós építő- és díszítőművészet legnagyobb alakja kétségkívül Lechner Ödön. S a pécsi Zsolnay kerámiagyár nem utolsó sorban az ő számára kísérletezett ki és kezdett gyártani különleges mázas pirogránit és majolika építületburkoló és tetőfedő anyagokat. Ami nem volt olcsó a gazdag magyar századforduló idején sem. Lechner Ödönt is megkérdezték egyszer, hogy legszebb épületeinek architektonikus kiképzését miért rajzolja meg, díszítésére miért áldoz a legdrágább anyagokból ott is, ahol mindez örökre rejtve marad az emberi szem elől, mire ő gondolkodás nélkül rávágta: "Nem baj, a madarak látják!"Mintha csak ismerhette volna azt az eszkimó művészt, aki bőrre festette faluját, falujának köznapi életét, törzse, nagycsaládja tagjainak otthonait és mozgását kunyhóik között, mintha magasból szemlélné az egészet, és a képének ezt a címet adta: "Mit lát a sólyom repülés közben".Kötetünk elsősorban épületek, épületegyüttesek, városbelsők - és csak kisebb részt tájak - tükrében mutatja föl, sólyomtávlatból, Magyarország történetét és jelenét.