Magyarok 60 emlékműve [antikvár]

ELOSZO mondják, a Kárpát-medence minden egyes négyzetméterét vér öntözte valamikor. így volt-e, nem-e, nehéz kideríteni. Az azonban bizonyos, hogy a magyar településeken majdnem minden utca sarkára, tér vagy terecske közepére juthatna egy-egy szobor. Olyanok szobra, akik itt tizenegy évszázadon keresztül vérüket vagy szabadságukat adták azért, hogy a legelőből megszülessen a haza. De nemcsak vérüket vagy szabadságukat. Munkájukat, dolgos évtizedeiket, tehetségüket, gyakran: zsenialitásukat. A hadvezér, a király, a mérnök, a pap, a tanító, a tudós, a művész, a gróf, a várvédő vitéz, a lovász, az orvos és a fegyverkovács. Mindannyiuknak nem lehetséges szobrot állítani. Olyan szoborpark keletkezne így, amely sűrűbb volna minden erdőnél. De amikor szobrot állítunk valakinek, tudjuk: az a szoboralak ott nem egyedül önmaga. Széchenyi István mögött ott látjuk a könyvtáralapító apát is, meg Wesselényit, Petőfi mellett Bem apót, Csokonai mellett Lillát, Sissy mellett Rudolf főherceget, Benyovszky mellett - tényleg, van-e Be-nyovszky-szobrunk? És Kempelen Farkas szobrunk? Teller, Szilárd, Wigner, Neumann? Heltai Gáspár? Dávid Ferenc? f A kiváló ősök, a nagyok szelleme akkor is velünk van, ha éppen nem őrzik alakjukat szobrok. De milyen jó, hogy a bu-J dai vár törmelékei közül előkerült szobrok megmutatják ne-. künk, milyen fejek pillantottak le Zsigmond császárunk alatt a Dunára a vár ablakaiból - és milyen kár, hogy a Kolozsvári