Magyar várak legendái [antikvár]

Déva* Gondolataimban visszatérek ifjúságom utazásaihoz. Kényelmes pull-mankocsimban tűnődve nézem a változatos szépségű vidéket, miután Aradot elhagytam. A vonat Paulis környéken befúrja magát a hegyekbe, és a Maros északi partján száguld kelet felé. A hegyek mindig magasabbak lesznek, a vidék egyre vadregényesebb. Marosnémeti előtt merész kanyar következik északnak, majd keletre és végül délkeletre. E pillanatban feltűnik közvetlen előttünk egy meredek hegykúp csúcsán egy romantikus várrom, omladozó falai komoran tekintenek a rohanó mozdonyra. Nem tudok szabadulni a lebilincselő látványtól mindaddig, amíg a vár utazásom közben valahol Szászváros környékén végleg eltűnik a szemeim elől. Elbűvölve szemlélem a romokat, azután pedig újból és újból visszaidézem emlékezetembe a régi idők és a közelmúlt történelmi eseményeit, amelyek ennek a várnak köveire vannak feljegyezve. Ott látom I. Ferdinánd vajdáját, Dobó Istvánt, azután Bethlen Gábort, Barcsai Ákost, a szép Széchy Máriát, aki a vár kastélyában sokat mulatozott első férjével, Bethlen Gábor unokaöccsével, Istók gróffal, ezzel az „igen modesztus, szép elmével, tudománnyal és vitézi bátorsággal bíró, igen virtuózus emberrel". Szinte hallani vélem, amint Mária odasimulva férjéhez, őt „kedvem szerint való szerelmes uramnak" nevezi. Ott látom Kemény Jánost, amint a várat Apafi Mihálynak átadja, azután Pogány Franciskát, aki azt százötven bankó forintért megveszi, de nyomban el is hordatja a kapukat, ajtókat, ablakokat, az enyészetnek átadva így a büszke falakat. Ferenc császár neje, Karolina Auguszta, ugyan rávette férjét, hogy Gyulafehérvártól délnyugatra 55 km (Románia)