Koszorú [antikvár]

^ 'O'r.f.V^.iiELOSZOMagyar vonatkozású emlékmüveknek, szobroknak, síroknak a múlt században történt hányattatott sorsát, vagy elpusztítását dokumentálja Csallóközi Zoltán kötete. Szomorúan mostoha volt ez a sors nem csupán a Trianon utáni utódállamokban, hanem a szocialista világrendszerhez csatolt Magyarországon is, ahol a magyar múlt emlékeinek eltörlése - a hivatalos állampárti ideológia szerint - a burzsoá nacionalizmus" elleni küzdelem elmaradhatatlan eszköze volt.Népünk múltjának, kultúrájának, közösségi emlékeinek és emlékezetének módszeres rombolása kulturális és művelődési örökségünk valamennyi formájában megtörtént, nem csak az épített örökségünk körében. Az utódállamokban sorra megszüntették a kulturális egyesületek, olvasókörök, magyar települések könyvtárait; a nagyobb könyvtárak magyar nyelvű könyveitzúzdába küldték, még Magyarországon is, és a szocialista cenzúra a háború előtti könyv- és folyóirat-állo-mány bő egyharmadát semmivé tette; üldözték a nyilvánosság előtt vagy kisvendéglőkben játszott és elhangzó magyar énekeket, csakúgy mint a magyarko-dó" öltözéket és a népviseletet; a magyar nyelvű sajtó lehetőségei beszűkültek; magyar rádióműsorok csak korlátozott időtartamban létezhettek; az egyházak egyre inkább csökkentették a magyar hívők rendelkezésére álló magyar nyelvű misék és istentiszteletek számát; megszokottá vált, hogy temetések alkalmából a gyászolók többsége meg sem értette az oda rendelt pap beszédét; elkobozták az egyházak anyakönyveit - a Kárpátalján beszedetteket meg is semmisítették - hogy még írásbeli nyoma se maradjon a magyarságnak.Mindebből a magyar kultúrát pusztító sokoldalú nacionalista-soviniszta elnyomásból csak szemelvényeket tud közreadni ez a 128 oldalas könyv, de ezek fontos tények. A millenniumi hét emlékműből ötöt elpusztítottak, Kossuth Lajos szobrait módszeresen lerombolták.