Kohászat [antikvár]

Gulyás József: Megemlékezés Dr. Geleji Sándor szobránálDr. Geleji Sándor kétszeres Kossuth-díjas akadémikus egyetemi tanár emlékezetére jöttünk össze itt az arcmását megörökítő szobor előtt. E kőkép hideg vonásait néhai professzorunk ragyogó szelleme megnemesíti, de nem tudja visszaadni azt a melegen dobogó emberi szívet, amelyet e szigorúnak látszó külső eltakart.Alma Materünk szoborparkjában a hely szelleméhez illően elsősorban az egyetemi tanárra, a katedráját szervező és irányító, az utódokat nevelő profesz-szorra emlékezünk. Bár egy tudós tevékenysége soha sem választható el az eredményeinek továbbadásától, de ennek a folyamatnak az eredményessége nagymértékben függ az illető tudós egyéniségétől, a felnövekvő nemzedékkel kialakított kapcsolat közvetlenségétől. Bár Geleji professzor a tudományos eredményeinek írott publikálását igen fontosnak ítélte, de ő a tudomány közvetítésére a szóbeli, élő előadást tartotta elsőrendűnek. Következetesen ragaszkodott valamennyi előadásának megtartásához, de talán még ennél is fontosabb-nak tartotta a hallgatói gyakorlatokon való személyes megjelenését. Ezeken az órákon minden egyes hallgató feladatát a tervezés valamennyi fázisában végig kísérte, személyesen fűzött megjegyzéseket és javaslatokat a készülő konstrukció jobb megoldásaira. Legendás piros ceruzájának egy-két találó vonásával új irányt adott a feladat sikeresebb megoldásának. Nála a piros ceruza nem a kész munka ítéletét jelentette, hanem a tervezési munka karmesteri pálcáját. Mi, fiatal diákok, noha nagy tisztelettel tekintettünk a világhírű professzorra, de megérezve emberi közvetlenségét mind tanulmányi, mind egyéb problémáinkkal bizalommal fordultunk hozzá. 0 a tanítványaiban nem az alárendelteket látta,