Kik vagyunk és mit akarunk? [antikvár]

Fiatalabb koromban történt. Meghívtak vasárnap délutánra fiatalemberke magok közé, valamiféle egyesületükbe. Elfogadtam a szíves meghívást, el is mentem. Azóta nagy idő telt el, elmosódtak már e látogatásnak az emlékfoszlányai is. Csak egy valamire emlékszem, de azt az egyet halálom órájáig sem fogom elfelejteni. nagybetűs felírás kérdezte tőlem, szemben az ajtóval, amikor beléptem: Isten hozott, de hol a barátod? Az a jótét lélek, aki ezt a kérdést falra festette, azon hiszemben cselekedte ezt, hogy nekem bizonyára vannak barátaim s a felől kíváncsiskodott tőlem, rejtett szemrehányást vegyítve a tudakozódásába, hogy miért egymagam jöttem, miért nem hoztam magammal őket is, barátaimat, akik bizonyára nagy számmal vannak egyébkor és másutt velem, csak ide nem kísértek el. Ezt kérdezte tőlem a plakátbetűkkel ágáló betűsor, de én mást értettem ki belőle. Azt a másik kérdést és nem is szemrehányást már, de egyenesen vádat, hogy: hol vannak a barátaim? Vannak-e barátaim?