Kerületünk épített világa [antikvár]

Részlet: Kerületünk története Budapest XVI. kerülete a Szilas patak két partján, a Pesti-síkság és a Gödöllői dombság találkozásánál terül el. A régészeti leletek tanulsága szerint a korai kőkortól élnek emberek ezen a területen. A népvándorlás korában a Megyeri révhez haladva szinte valamennyi keletről nyugatra vonuló nép meg-megállt kerületünk jelenlegi területén. Hosszabban azonban csak az időszámításunk utáni kér évszázadban a szarmaták és a honfoglalás előtt az avarok éltek ezen a földön. A cinkotai evangélikus templom régészeti feltárása, valamint a Timur utcai sírleletek értékelése alapján tudjuk, hogy a magyarok a XI. század második felében telepedtek le itt. Cinkota - beleértve a mai Mátyásföld és Sashalom területét is - több, mint 950 éves település. Rákosszentmihály és Árpádföld területén a tatárjárás előtt és nem bizonyítottan után is, Nemes és Nagyos viszonylag kicsiny magyar falvak voltak ezen a területen. Úgy Cinkota, mint Szentmihály, amennyire a korabeli leírásokból következtetni lehet, az 1259-től, mint királyi adomány a Nyulak-szigeti Domonkos rendi apácák tulajdona lett. Ez a királyi adománylevél Cinkota első írásbeli emléke. Szentmihályról, mint monostorról egy 1320-ból fennmaradt jegyzék szól, de Szentmihály faluról egy 1335-ös periratban olvashatunk. A török hódoltságig mindkét falu nagyjából folyamatosan lakott volt a fennmaradt iratok szerint. Szentmihály faluról a törökök második, 1541-es hadjárata előtt, utoljára egy 1539-ben felvett határmegállapítási iratban olvashatunk. A török defterek, valamint a különböző adójegyzékek szerint az 1800-as évek elejéig lakatlan uradalmi birtok. Cinkota a török megszállás alatt két rövid időszakot kivéve, mindvégig lakott volt. A XVI. század második felében a cinkotaiak művelték a szentmihályi földeket és fizették adóját. 1541-ben a menekülő domonkos rendi apácákat a császári csapatok szétverik és kirabolják. Mivel nem alakulnak újjá, így birtokaikat I. Rudolf különböző szolgálatok hálájaként eladományozza. Cinko-tát 1606-ben Beniczky Ferenc felszentel vitéz, a későbbi váci várkapitány kapja meg szolgálataiért. Ekkortól a falu egészen a hűbériség 1848-as megszűnéséig a Beniczky Család hűbérbirtoka. Szentmihály Toldy Mihály birtoka lesz. A fennmaradt iratokból csak azt tudjuk, hogy 1614-ben Toldy Mihály leányának, Annának a hozományában szerepel Budai Bornemissza Bolgár Pállal kötött házasságakor. 1661-ben, mint Budai Anna hozománya, Wattay Pál tulajdonába kerül. Az 1720-as évek elején a Wattayaknak az itteni férfiága kihal és 1729 és 1731 között Kolocsányi Mátyásné, született Wattay Anna, cserével eladja Szentmihály Grassalkovich Antalnak és ekkortól egészen 1841-ig az először báró, majd gróf, a fia már herceg, az egymást követő három Grassalkovics Antal tulajdona. Cinkotán az erősen meggyérült, főleg a Budát felszabadító zsoldos hadak rablásai miatt, az időnként elmenekülő, majd vissza-visszatérő jobbágyok számának erőteljes növelésére Beniczky Tamás 1699-ben micsinei birtokáról tót jobbágyokat telepít be. A régi, de a XVII. Században már református templomot az evangélikus szlovákok újítják fel. A második Beniczky Tamás, az első unokaöccse az 1740-es évek elején a falu közepén felépíti kastélyát, majd vele szemben 1747-ben a katolikus templomot. A Beniczkyek a hűbéruraságuk alatt Cinkota fejlődéséért gyakorlatilag semmit nem tettek, sőt a betelepítéskor adott kedvezményeket is fokozatosan megvonták. Talán éppen a katolikus hűbérurakkal szembeni ellenállás eredményeként a XVIII. század közepén a cinkotai evangélikus egyházközség a pest-megyei evangélikusság központjává vált. Lelkészei közül kiemelkedő személyiség volt Walaszky Pál, az első magyar irodalomtörténet megalkotója és Petényi Salamon János, a magyar tudományos madártan megalapítója. Cinkotán, a mai Georgina utcában lakott Hrúz Ádám, Petőfi Sándor nagybátyja