Kastélyok, kúriák, udvarházak Gömörben I. [antikvár]

Kedves olvasó! A most fellapozott munka első és készülő második kötete száz esztendő elteltével szomorú leltárként veti egybe a régió épített öröksége egy szűk szeletének mai állapotát a Magyarország vármegyéi és városai millenniumi sorozatban megjelent Gömör-Kishont vármegye című monográfiának az érintett épületekre vonatkozó korabeli adataival. Nem titkolt célunk, hogy megtisztelő figyelmét ráirányítsuk fogyó örökségünk e különösképpen veszélyeztetett csoportjának fájdalmas és visszafordíthatatlannak tetsző romlására. A mögöttünk lévő XX. század folyamán tájainkon bekövetkezett és sok tekintetben máig tartó, nem egyszer tragikus változások végzetes fordulatokat eredményeztek a régió hagyományainak folyamatos ápolása és az évszázadok során felgyülemlett értékek megőrzése terén is. A mintegy kétszáz - az egykori megye határain messze túlmutató értéket képviselő építészeti örökséget és a magyarság számára jelentős kultúrtörténeti emlékeket is hordozó - pótolhatatlan épület sorsa immár a végső stádiumba jutott. Mérhetetlenek és érthetetlenek a veszteségek, és minden nappal egyre nőnek. Több gömöri kastély és kúria visszavonhatatlanul elveszett, és most is sok jobb sorsra érdemes épület kilátástalan helyzetben van. A 2001 tavasza és 2003 januárja között eltelt időszakban készült felvételek minden szónál beszédesebben és tárgyilagosabban tükrözik az elődök örökségét megtagadó önteltséget és a gyökértelen igénytelenséget meghonosító és az emlékezést is megtiltó ádáz és oktalan értékrombolást. A bemutatott épületek siralmas állapota korántsem csak a védelmére bízott örökségtől egyre inkább elszakadó honi műemlékvédelem problémája, s így a helyzet elodázhatatlan orvoslása sem kizárólag ennek a felgyülemlett gondokat már nemcsak megoldani, hanem követni is képtelen államigazgatási hivatalnak volna a feladata. A közelmúltban az európaiságukat jelképező értékeiket könnyelműen veszni hagyó és felelőtlenül elpusztító régiók ma bukdácsolva keresik a közös évezredes kulturális gyökerekhez visszavezető utat, melyen a haladást a rombadőlt, kifosztott és meggyalázott kastélyok és kúriák omladéka is nehezíti. Munkám során adatokkal, régi fotográfiák kölcsönzésével, tanácsokkal és ötletekkel sokan segítettek. Köszönöm a Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatala, Pozsony és Rozsnyó; B. Kovács István történész, Rimaszombat, Zoltán, Zádorfalya; Haíama Slavo grafikus, Turócszentmárton; Járási Levéltár, Rozsnyó; Edita Kusníerová művészettörténész, Rozsnyó; Soldos Péterné, Rozsnyó és a kastélyokról, kúriákról és azok még emlékeikben élő utolsó lakóikról nem ritkán könnybelábadt szemmel mesélő idős gömöriek segítségét. Külön köszönöm feleségem, Bercely Éva biztatását és támogatását, aki munkámat minden téren határtalan megértéssel segítette.