Karcagi krónika [antikvár]

Zagyi János: Köszöntő 1945. április 4-e történelmi sorsforduló népünk, nemzetünk életében. Harminc esztendővel ezelőtt felvirradt hazánk földjén a szabadság hajnala, és elkezdődött gazdasági, szociális, társadalmi felemelkedésünk korszaka. Beteljesült apáink, nagyapáink álma; mindaz, amiért Kossuth katonái, a dicsőséges Tanácsköztársaság harcos, forró szívű forradalmárjai küzdöttek. Népünk elindult a demokratikus, majd a szocialista felemelkedés útján. Ünnepi ülésünk első perceiben a meghatottság felemelő érzésével, őszinte, tiszta és meleg szívvel emlékezzünk azokra, akik a II. világháború vérzivataros éveiben az emberiség veszedelmes ellensége, a német fasizmus elleni küzdelemben a legdrágábbat, az életüket adták. Meghajtjuk a kegyelet és tisztelet zászlaját a mártírok emléke előtt. Soha el nem múló hálával gondolunk a nagy szovjet nép fiaira, a legyőzhetetlen szovjet hadsereg katonáira, mindazokra, akik részt vettek hazánk felszabadításában. Tisztelettel gondolunk a magyar ellenállási mozgalom szervezőire és résztvevőire, a legjobb magyar hazafiakra, akik szembefordulva népünk elnyomóival, fegyvert ragadtak a szabadság, a függetlenség, a béke, a szocializmus szent ügyéért. Akik közülük még élnek, legyenek büszkék forradalmi, történelmi tetteikre. Mi, akik a magyar kommunista és munkásmozgalom fiatalabb osztagához tartozunk, példaképeinknek tekintjük a Tanácsköztársaság volt vöröskatonáit, pártunk veterán harcosait. 1945 tavasza óta három évtized telt el. Ez a történelemben nem nagy idő. Pártunk XI. kongresszusa mégis joggal állapítja meg, hogy „A három évtized alatt népünk nagyobb utat tett meg, mint korábban évszázadok alatt. Romjaiból újjáépült Magyarország, megszületett és megszilárdult a népi hatalom, megteremtettük a szocializmus alapjait, s most a fejlett szocialista társadalom felépítésén munkálkodunk". Ez a néhány gondolat hűen tükrözi a megtett út történelmi nagyságát és nagyszerűségét. Kifejezi harminc esztendő küzdelmét; a jobb, a szebb, az emberibb életért vívott harc sikerét. Pedig milyen kegyetlen volt a kapitalista múlt, a pusztító háború öröksége! Romokban hevert az ország. Elpusztult nemzeti vagyonunk 40%-a. Útjaink, hídjaink többségét elsöpörte az esztelen háború vihara. Síró özvegyek és árvák ezrei várták reménytelenül szeretteik hazatérését. Az akkori terhes napokban gyorsan talpra állt az aléltságában szunnyadó nemzet. Népünk legjobbjai, a kommunis-