Karcagi Kincses Kalendárium 1993 [antikvár]

Boldog új minden karcaginak! Nagy örömömre szolgál, hogy üdvözölhetem önt ezen kiadványnak a lapjain. Hosszú idő után újra kalendárium jelenik meg Karcagon. Kalendárium, Varázslatos ízű szó, mely nemzedékek kultúrájába épült bele. Hosszú időkön keresztül egyet jelentett a rendszerességgel, az olvasással, s a munkával töltött év folyamán a szellemi táplálékkal. Az évtizedekkel korábban kiadott kalendáriumok hosszú sora generációkat kötött össze. Mindig újabb és újabb kötetek kerültek a kis falitékákba, a polcokra, a tanyai tisztaszobák sarkába, jelezve, múlik az idő. S jelezve azt is, hogy akik ott laktak, azok olvastak, feljegyzéseket tettek. A régi kalendáriumok valóságos kis családi krónikák voltak. Bejegyzéseik számon tartották a gazdasági élet változásait, a szántást, a vetést, az állatok neveléseit, a vásárok adatait, de számon tartották a családi eseményeket is (születést, halált, névnapot, lakodalmat, stb.). Minden évben újabb és újabb kötetek kerültek a polcokra, egészen a legutóbbi időszakig - az utóbbi 40 évijj -, amikor ezen a területen is beköszöntött a szabványosítás, az államosítás korszaka. Eltűntek azok a kis példányszámú vidéki kiadványok, amelyekből számos Karcagon, az itteni nyomdában készült. Néhány éve azonban reneszászót éljük a kaledáriumnak. 'gaz, nem pontosan abban a funkcióban, mint régen, ám ma 's valamilyen megmagyarázhatatlan kötődés van valamennyiünkben (bizonyára önben is. Kedves Olvasó), amikor kezünkbe vesszük ezt o kiadványt. Kötődés a rendszerességhez, ahhoz, hogy naptár szerint élünk, időpontokhoz, dátumokhoz igazodunk, a hozzájuk tapadó kötelezettségekhez, melyek meghatározzák mindennapi életünket.