Kapuk-ablakok-ornamensek Debrecen belvárosában [antikvár]

Több mint ezer múlt századi és a századelő évtizedeiben épült földszintes lakóház áll még Debrecen belvárosában. Legtöbbjüket néhány éve is magabiztosan pusztulásra ítéltük. Ma pedig már-már túlértékeljük kvalitásaikat. Az általunk bemutatott polgárházak legszembetűnőbb értéke a homlokzati díszítés. De figyelmet érdemel az is, ahogyan ezek az épületek környezetükhöz, egymáshoz alkalmazkodtak, valamint az, ahogyan hatalmas zárt kerítéseikkel, kapuikkal udvaraik kuszaságát, rendetlenségét eltakarták. Hangulatos utcák keletkeztek ott is, ahol a telkek csupán kilenc - tíz méter szélesek. E telkeken mai sorházainkkal kétségbeejtő utcaképeket produkálnánk. Elődeink a húsz-harminc méter széles telkek utcavonalán végigfutó homlokzatokat építettek, mintha sejtették volna, hogy ilyen - hát még a mai 14-16 méter széles - telkekre magukban trónoló családi „villákat" építve nem lehet elviselhető utcaképet kialakítani. Ezt mi nehezen akarjuk elhinni, pedig bizonyítják az utóbbi tíz évben keletkezett családiházas utcáink. (Valójában nem népi megérzés, hanem okos építési szabályozás írta elő és érvényesítette az utcaképek ilyan alakítását). Az 1800-1920 között emelt polgárházak homlokzati arányrendje és nyílásképzése - ahogy az alaprajzoké is — néhány sémában jól megfér. A századforduló után — a fő arányok megszokott alakzatait ritkán módosítva — megsóka-sodtak az egyedi felszíndíszítő megoldások. Ez az időszak nem kedvezett az építkezéseknek, így kevés hírmondója maradt e kor eredetiségeinek. A 30-as évek lakóházai a modern építészet jegyében már gyakran dísztelenek. De frissítően, nyugalmas arculattal illeszkednek elődeik közé. Tervezőik keze eklektikus díszeken vált gyakorlottá, és e formák okos: tagadása volt alkotásuk. Ma a blokk- és panelformákon „edződött" tervezők — ha nem kívánnak az eklektika-tagadó „modernek" másolóivá válni, a „posztmodern" áramlatok felé fordulnak. De vajon honnan tudják, hogy mikor követik el az eklektika és szecesszió silány utánzatait, ha nem ismerik annak értékeit? Nyilvánvaló, hogy csak az eklektikus és szecessziós épületek lerajzolása, másolása költözteti a kézbe és a fejbe azt a formakincset, amelyhez aztán értelmesen, nagy mozgásszabadsággal viszonyulhatunk.