Kalotaszeg és környéke [antikvár]

Elószó Kedves olvasó! A Keleti-, Déli-Kárpátok, valamint az Erdélyi-Szigethegység erdós bércei és merész sziklái között elterülő'Erdélyi-medence változatos és jellegzetes tájakkal, csodálatos és messze földön híres néprajzi kincsekkel rendelkezik. Egyike ezeknek Kalotaszeg, mely a Medence északnyugati részén elterülő' magyar történelmi-néprajzi tájegység. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Kolozsvári Osztálya, a honismeret ápolója, immár hatodszor adja az olvasók kezébe Kalotaszegről szóló könyvét, de ezúttal kibó'vítve a kömyezó' hegykerettel és a szomszédos területekkel. Különben az Erdélyi Kárpát-Egyesület programjaiban a Kalotaszegre vezetett néprajzi kirándulások és falulátogatások mindig jelen voltak; az érdeklődés mondhatni állandóan élénk volt. Jelen kiadásunk, melyet kezedben tartassz kedves Olvasó, Kalotaszeg természeti viszonyainak, történelmének, műemlékeinek, népviseletének és túrázási útvonalainak a bemutatása mellett, ismerteti a Meszes-hegységet, a Gyalui-havasokat, a Tordai-, és Túri-hasadékot és a Székelykó' aljában meghúzódó Torockót. Útikalauz jellegénél fogva bevettük a kötetbe Kolozsvár egyik természeti színfoltját, a híres botanikus kertet és a város környékére jellemző' feleki gömbköveket. A könnyebb tájékozódás érdekében növeltük a térképek számát és javítottuk tartalmukat. Szerény könyvünk üzenet és felhívás is szeretne lenni a magyarságért dobbanó szívek felé, amely figyelmezteti az Olvasót az egyre fogyó kalotaszegi magyarság még fellelhető' anyagi és szellemi értékeire, ó'si hagyományaira. Ilyen értelemben, a könyvünkben közölt fényképek, tanulmányok és grafikus ábrázolások, a vidék természeti viszonyainak bemutatása mellett emléket állítanak a kalotaszegi és torockói népnek, művészetének és hagyományainak, a történelem viharai által annyiszor megpróbált lakosságnak, mely fennmaradásunk példaképe lehet. Szorgalmas munkájukat tükrözik az ó'si forrásokból ihletődött varrottasok, ruházatok, faragások és építészeti remekeik, melyek világszerte ismertek. Hogy mennyire fontos értékekről van szó, az kitűnik Kalotaszeg nagy ismerőjének, Kós Károlynak (1883-1977) egyik írásából: „A székely és a kalotaszegi nép az ízt hozták magukkal az ázsiai őshazából. Itt tanultak, mert kénytelenek voltak vele, a szászoktól és a többi idegentőí szerkezetet. Ezt azután összetéve, ó'si ízlésükkel csinálták meg magyar népies művészetüket. Azok a magas sátortetejű házak, óriás tornácos csűrök, karcsú, festó'i tornyok, a faragott, festett kapuk és a fejfa a temetóTjen, mindez az ázsiai géniusz alkotása már. Mintha az ősi puszták bőr- és nemezsátrait állították volna elő fából. És pálmát, rózsát, szegfűt, tulipánt, csillagot és napot, oroszlánt és tigrist hímeznek a fára, és kopját szúrnak a halott fejéhez, és kendős zászlót. Mintha csak az anyag változott volna meg és változtatta volna meg a megmunkálás módját és a motívumokat. Szabad, büszke nemzet lelke beszél a korhadt fejfából, a toldott-foldott, zsendelyes parasztházból.