Kalotaszeg és környéke [antikvár]

Előszó Kedves olvasó! A Keleti-, Déli-Kárpátok, valamint az Erdélyi-Szigethegység erdó's bércei és merész sziklái között elterülő Erdélyi-medence változatos és jellegzetes tájakkal, csodálatos és messze földön híres néprajzi kincsekkel rendelkezik. Egyike ezeknek Kalotaszeg, mely a Medence északnyugati részén elterülő magyar történelmi-néprajzi tájegység. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Kolozsvári Osztálya, a honismeret ápolója, immár hatodszor adja az olvasók kezébe Kalotaszegről szóló könyvét, de ezúttal kibővítve a környező hegykerettel és a szomszédos területekkel. Különben az Erdélyi Kárpát-Egyesület programjaiban a Kalotaszegre vezetett néprajzi kirándulások és falulátogatások mindig jelen voltak; az érdeklődés mondhatni állandóan élénk volt. Jelen kiadásunk, melyet kezedben tartassz kedves Olvasó, Kalotaszeg természeti viszonyainak, történelmének, műemlékeinek, népviseletének és túrázási útvonalainak a bemutatása mellett, ismerteti a Meszes-hegységet, a .űyaluiJiayajiol^t, a Tordai-, és Túri-hasadékot és a Székelykő^ljaban meghúzódóJTorgc^. Útikalauz jellegénél fogva bevettük a köt^tbíTCoIozsvár egyik természeti színfoltját, a híres botanikys^ker^ és a város kornyékefe jellemzőJelelcugOTiblrövekst A könnyebb tájékozóHas érdekében növeltük a térképek számát és javítottuk tartalmukat. Szerény könyvünk üzenet és felhívás is szeretne lenni a magyarságért dobbanó szívek felé, amely figyelmezteti az Olvasót az egyre fogyó kalotaszegi magyarság még fellelhető anyagi és szellemi értékeire, ó'si hagyományaira. Ilyen értelemben, a könyvünkben közölt fényképek, tanulmányok és grafikus ábrázolások, a vidék természeti viszonyainak bemutatása mellett emléket állítanak a kalotaszegi és torockói népnek, művészetének és hagyományainak, a történelem viharai által annyiszor megpróbált lakosságnak, mely fennmaradásunk példaképe lehet. Szorgalmas munkájukat tükrözik az ősi forrásokból ihletődött varrottasok, ruházatok, faragások és építészeti remekeik, melyek világszerte ismertek. Hogy mennyire fontos értékekről van szó, az kitűnik Kalotaszeg nagy ismerőjének, Kós Károlynak (1883-1977) egyik írásából: ,A székely és a kalotaszegi nép az ízt hozták magukkal az ázsiai őshazából. Itt tanultak, mert kénytelenek voltak vele, a szászoktól és a többi idegentói szerkezetet. Ezt azután összetéve, ó'si ízlésükkel csinálták meg magyar népies művészetüket. Azok a magas sátortetejű házak, óriás tornácos csűrök, karcsú, festó'i tornyok, a faragott, festett kapuk és afejfa a temetőben, mindez az ázsiai géniusz alkotása már Mintha az ó'si puszták bó'r- és nemezsátrait állították volna eló'fából. És pálmát, rózsát, szegfűt, tulipánt, csillagot és napot, oroszlánt és tigrist hímeznek a fára, és kopját szúrnak a halott fejéhez, és kendős zászlót. Mintha csak az anyag változott volna meg és változtatta volna meg a megmunkálás módját és a motívumokat. Szabad, büszke nemzet lelke beszél a korhadt fejfából, a toldott-foldott, zsendelyes parasztházból.