Kalocsa anno... [antikvár]

Képeskönyvet tart kezében az olvasó, mely fotog- ráfiákon keresztül mutatja meg nekünk régmúlt idők képekbe zárt pillanatait. Szerencsések vagyunk, hiszen az innen-onnan, néha-néha felbukkanó fény- képek, üveglemezek, negatívok nagyon sérüléke- nyek. Megmaradásukat, végső soron múzeumba ke- rülésüket a legtöbb esetben a szerencsének köszön- hetjük, nem az emberi tudatosságnak. Mennyi tűnt el a valamikor exponált és előhívott üveglemezekből? Sohasem tudjuk meg. Biztos vagyok azonban abban, hogy csak töredék részüket találtuk meg. Éppen ezért különösen örülünk e megmaradt felvételeknek. A könyvet lapozgatva nosztalgia tölt el bennün- ket. A képeket nézegetve csak sajnálhatjuk, hogy a 20. század végének rohanó világába születtünk. A 19. századi és a 20. század eleji képekről nyugalom árad. Szép házak, rendezett utcák, gyönyörű kertek és par- kok, ízlésesen öltözött leányok és legények, asszo- nyok és férfiak, parasztok és polgárok tekintenek vissza ránk. Szilárd és elszánt tekintetű emberek áll- nak a képeken, mintha tudták volna, hogy a kései utódok e megsárgult képeket nézegetve igyekeznek majd erőt és kitartást meríteni saját jelenükhöz, azért, hogy e fölgyorsult világra is hasonló módon te- kinthessenek vissza utódaink. E képeskönyvvel ezer éves városba kalauzoljuk az olvasót. Az elmúlt ezer év nem tükröződik vissza e képekről, ami nemcsak annak köszönhető, hogy a fo- tografálást, a „képírást" csak a 19. század közepén találták föl. A város vérzivataros történelmének kö- szönhetően elpusztultak középkori emlékei. Kalocsa újkorban kialakított, magas színvonalú egyházi és népi kultúrája számtalan szállal kötődik a feledés homályába merült középkori múltjához, fé- nyesen tündöklő történelméhez. A legújabb kor fényképeit nézegetve még az idegennek is feltűnik, gyanússá válik, mindenki érzi - ha nem is tudja -, hogy Kalocsa újkori kultúrája az ősi gyökerekből is táplálkozik. Kalocsa érsekségét első királyunk, Szent István alapította. Nem volt olyan szerencsés mint más vá- rosok, nem maradt meg alapítólevele. A Hartvik le- gendából visszaszámolva sejthetjük, hogy 1001-ben elfoglalhatta érseki székét Asztrik, az az apát, aki a Szent koronát elhozta Rómából. Első érsekünk fő- székesegyházának alapfalait őrzi a Szentháromság tér mélye. Milyen szép lenne, ha az államalapítás Millenniumára föltárhatnánk e romokat!