Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában [antikvár]

BEVEZETÉS Ez a tanulmánykötet a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében 1955-ben megszervezett agrártörténeti munkacsoport kutatásainak első eredményeit mutatja be. A munkacsoport annakidején azért alakult, hogy az örökös jobbágyság korszakának paraszti termelőüzemét és paraszti árutermelését tanulmányozza. Történetírásunk sokáig a földesúri majorságra fordította a fő figyelmet, mert azt tekintettük elsősorban árutermelő mezőgazdasági üzemnek. Ennek megvolt az érthető oka, hiszen Magyarországon valóban a földesúri majorságból fejlődött ki később a tipikus kapitalista mezőgazdasági nagyüzem, kézenfekvőnek látszott tehát, hogy annak múltjában keressük az egyszerű árutermelésről a tőkés árutermelésre átvezető fejlődés állomásait. Az egyetemi tankönyvek 1954 őszén megtartott vitái alkalmat adtak arra, hogy a korszak kutatói egybevessék tapasztalataikat és nézeteiket, s ennek során egyrészt kételyek merültek fel a XVI—XVII. századi földesúri majorság elsődlegesen árutermelő jellegével szemben, másrészt olyan adatok váltak ismeretessé, melyek a paraszti árutermelés jelentőségére hívták fel a figyelmet. A Történettudományi Intézet vezetősége a vita tanulságai alapján úgy döntött, hogy a XVI—XVlI. századi paraszti árutermelés problémáinak kutatására munkacsoportot szervez, melynek vezetésével e sorok íróját bízta meg, s tagjaiul N. Kiss Istvánt, Veress Évát, később pedig Kirilly Zsigmondnét és Román Jánost nyerte meg. A munkacsoport központi célkitűzése a XVI—XVII. századi magyarországi jobbágygazdaság termelő erőinek és termelési viszonyainak vizsgálata volt, különös tekintettel azokra a változásokra, melyek egyrészt az árutermelés fejlődésének, másrészt az örökös jobbágyság viszonyainak a hatására a job-bágygazdaságban mint termelőüzemben feltételezhetően végbementek. Feladatunkat elsősorban annak a kutatásában láttuk, hogy a magyarországi gazdasági fejlődés a XVI—XVII. század folyamán milyen stádiumába jutott el annak a törvényszerű egyetemes történeti folyamatnak, melynek során az iparnak a mezőgazdaságból való fokozatos kiválása, majd a mezőgazdaság előrehaladó specializálódása révén az önellátó parasztgazdaság árutermelő mezőgazdasági üzemmé alakul át. Ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, menynyire haladt előre az önellátó parasztgazdaság bomlása és milyen mértékben állt át árutermelésre, olyan tömeges és egyúttal homogén adatanyagot tartalmazó forrásokra van szükség, melyekből megismerhétők a különböző termelési ágak arányai egyes gazdaságokon és nagyobb területi egységeken belül, azaz megrajzolható a parasztgazdaság termelési profilja, mind a termelő erők, mind a termelési viszonyok, mind a termelés volumene szempontjából. Ilyen természetű forrásanyagnak elsősorban az urbáriumok és a dézsmajegyzékek mutatkoztak. 7