Jászárokszállás története [antikvár]

„A helyi monográfiák a nemzet, az ország történetének széttört tükör darabjai. " (Sipos Géza) ELŐSZÓ Arany szavával: „mondd, ahogy az Isten adta mondanod, bár pusztakopáron, mint a tücsöké nyáron vész is ki dalod!" A fenti idézetek jegyében bocsájtom az olvasók elé a Jászárokszállás története cimű könyvemet. Ez a könyv mintegy 50 év kutatómunkájának, anyaggyűjtésének eredménye. Már az 1970-es években végigolvastam minden, akkor fellelhető irást a jászokról, a Jászság történetéről. Elolvastam az Egyetemi Könyvtárban fellelhető összes jásztémájú könyvet. Elkezdtem gyűjteni a jászokkal vagy a Jászsággal kapcsolatos könyveket. Mindet megszereztem, ha másként nem tudtam, akkor másolatban. A méhészettel kezdve a vasúttörténetig, mindent elolvastam. Gyűjtöttem a jász vonatkozású újságcikkeket, kiadványokat, jegyzeteltem előadásokon, rádióműsorok hallgatása, tévé műsorok nézése közben. Azóta számtalan mű jelent meg ebben a témakörben. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy rendhagyó monográfiát irok: Nem történelemkönyvet akartam imi, nem is merülök bele a történelmi folyamatok, események hosszadalmas elemzésébe, hanem, naplószerű krónikát irok. Akit részletesebben érdekel egy-egy történelmi korszak, azoknak rendelkezésére áll számos, történészek által megírt könyv, tanulmány stb. Néhány esetben megjegyzést fűzök egyes történésekhez, ami még naplóírás esetében sem szokatlan eljárás. Könyvem időrendi sorrendben tartalmazza az eseményeket és az adatokat, s ebből következően századok, ezeken belül éves bontásban ismertetem azokat. Lábjegyzeteket nem használtam könyvemben, mert a közfelfogás szerint ezek ugyan „tudományosabbá" teszik az írásokat, de nehezítik a folyamatos olvasást. Ebben a véleményben nyilván az egyszerűsítési törekvésem is szerepet játszott, ugyanakkor számomra bonyolultabbá tette volna a folyamatos írást. Mindezeket figyelembe véve jegyzeteket sem készítettem a könyv végére, mert szerintem a jegyzetek helyett ésszerűbb a folyamatos szövegben elhelyezni az odaillő megjegyzéseket, magyarázatokat, hivatkozásokat. Könyvem sok adatot, információt tartalmaz nemcsak Árokszállás, hanem a Jászság többi településéről is, de a két Kunság, Heves megye, Pest megye, az Alföld, a Dunántúl, Erdély, sőt Magyarország és Európa történetéhez is találhatók adalékok. Ez a könyv tehát nemcsak az árokszállási és általában a jászsági jászoknak, hanem az elszármazott, kirajzott vagy máshol őshonos jászoknak is íródott, sőt azoknak is, akik nem jászok ugyan, de érdeklődnek egy ma már kicsinyke, de egykor a Római Birodalommal is büszkén és lényegében eredményesen dacoló, dicső múlttal, gondokkal teli jelennel, de nem kilátástalan jövővel rendelkező népcsoport iránt. A jövő nem reménytelen, hiszen ha megismerkedünk a jászok életútjával, a jelenlegi nemzedék példát vehet, erőt meríthet az ősök tetteiből, küzdelméből. Pontosan ez az elsődleges célja ennek a könyvnek, mert sajnos még a Jászságban élők sem ismerik - tisztelet a kivételnek - szűkebb hazájuk, és őseink történelmét, történetét. Erről természetesen nemcsak és nem is elsősorban ők tehetnek Összefoglalva: Árokszállás rendkívül szerencsés, mert olyan értékekkel (fekvés, talaj, termálvíz, látnivalók, Csörsz árka, foglalkoztatottság, szürke állomány, civilszervezetek, oktatási, egészségügyi, közigazgatási és szociális intézmények) rendelkezik, melyek megalapozzák, megalapozhatják jövőjének kedvező alakulását. Ugyanakkor Árokszállás rendkívül szerencsétlen, mert elkerülik a fő közlekedési utak, nem lett vasúti csomópontja, hátrányos közigazgatási besorolása, leértékelődött a mezőgazdaság, nincsen élelmiszeripari feldolgozó ipara, nem ttidja az értelmiség nagy részét megtartani, csökken a lakossága, romlófélben közbiztonsága. Történelmének áttekintése arra enged következtetni, hogy adottságait, kincseit egyrészt saját hibájából, másrészt ellentétes központi akarat miatt nem tudta igazán kihasználni a település. Árokszállás jövőjét nem lehet megjósolni. Lehet fényes, lehet tragikus, lehet langyos. Tanulva azonban a múltban elkövetett hibákból és bűnökből, még semmi nincs végleg elveszve, főleg akkor, ha a központi elképzelések egybeesnének a település érdekeivel. Földi József