Jánoshalma története 1849-től 1945-ig [antikvár]

Hazánkhoz a legerősebb szálakkal anyanyelvünk révén kötődünk, de e kötődésnek lényeges tényezője lehet szülőföldünk is - az esetben, ha legalább is ifjúságunk éveinek túlnyomó részét itt töltöttük el, vagy pláne ha egész életünket itt éltük le. Az az indítás, amelyet a szülőföld ad a fiatalnak az élethez, nem mindig döntő, de lehet nagyon jelentékeny is. Hiszen az esetek nagy többségében szülőföldünkön szerezzük meg az ottani iskola (vagy iskolák) révén azokat az alapvető ismereteket és az általános műveltség azon alapelemeit, amelyek képessé tesznek bennünket az életben való elindulásra. Tanítványai érdeklődési körét egyik-másik kiváló pedagógus messzemenően tágíthatja, magatartásával pedig mintaképül szolgálhat számukra, s így befolyással lehet pályaválasztásukra meg hivatásuk gyakorlásának mikéntjére. Szülőföldünkön kötjük az első baráti kapcsolatokat, amelyek alkalmasint egész életünkön át jó érzéssel töltenek el bennünket. Szülőföldünk szociális körülményeinek, közművelődési állapotának meg társadalmi életének megismerése idővel olyan kezdeményező lépések megtételére sarkallhat bennünket, amelyek valamely nagyobb közösség életének alakulására is kedvezően hathatnak. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy mindaz a jó és szép, amivel szülőföldünkön megismerkedhetünk - s így az is, amit például Jánoshalmán láthatunk, fejlődés eredménye. A mai szépnek és jónak előzményei vannak. Az előzmény lehet a szépnek és jónak fokozatos jelentkezése, de lehet esetleg valamilyen bírálatot, rosszallást kiváltó körülmény is. Az utóbbi csak annyiban szolgálhatja a fejlődést, hogy ráirányíthatja a világos látású, jó szándékú ember figyelmét arra: mi az, amit kerülnie kell, mi az, amit jobban kell csinálnia, mint elődei csinálták, s mire kell a jövőben törekednie. A múlt megismerése tehát mindig tanulságos, s a jövő építésének útját egyengeti. Ám ha ez így van, akkor hálával és tisztelettel tartozunk mindazoknak, akik a múltban szülőföldünk szebb jövőjének alakításához a maguk területén tetteikkel, munkájukkal vagy példájukkal tanulságot szolgáltattak számunkra. Ha egy szőlősgazda vagy gyümölcstermesztő szomszédainál buzgóbban és több szakmai ismeret birtokában művelte szőlőjét és gondozta gyümölcsfáit, a továbbiakban százak mintaképévé válhatott, s ez közvetve kisebb vagy nagyobb közösségek jólétének növekedését vonhatta maga után. Az a szakiparos, aki jó értelemben vett szakmai büszkeségből mindig alapos munkára törekedett, s nem adott ki kezéből silány terméket, a manapság sokat emlegetett minőségi munka végzésére késztethette kortársait, s erre indíthat bennünket ma is. Az a kereskedő, aki figyelmesen, udvariasan szolgálta ki vevőit, a kereskedelem kulturált formáinak kialakításához járult hozzá, s ez is olyan feladat, amely ma sem vesztette el időszerűségét. Az a közigazgatási tisztviselő, aki fogadta ügyfelei köszönését, figyelmesen meghallgatta és intézte ügyüket-bajukat, a demokráciánkban joggal igényelhető emberies magatartás gyakorlására adott már előre is példát.