Hombár - Múzeumi Műhely 9. [antikvár]

Tisztelt Olvasó! A Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ tudományos tevékenységének újabb bizonyítékát tarthatja kezében az érdeklődő olvasó. A Hombár. Múzeumi Műhely 9. Múzeumi Tanulmányok, azaz a Hombár harmadik kötete az elmúlt négy-öt év kutatásainak azonban csak részleges lenyomata, hiszen a kutatómunka — ásatásokhoz, szerzeményezésekhez vagy kiállításokhoz kötődően — folyamatosan zajlik az intézményben és annak holdudvarában. Ennek köszönhető, hogy nem csupán az intézmény szorosan vett munkatársai, hanem olyan kutatók is publikálnak (ismét) ebben a kötetben, akiknek tudományos tevékenysége Hódmezővásárhelyhez vagy a múzeum gyűjtőköréhez is kapcsolódik. Kötetünk a múzeumi szokásoknak megfelelően időrendbe állítva nyújtja át ezeket a tanulmányokat, köztük öt olyat, mely a régészet, illetve a régészeti restaurálás témájában született. Egy néprajzi, illetve egy vizuális antropológiai tanulmány és két történeti kutatás eredménye olvasható még ezen kívül a kötetben. Tóth Katalin régész egy 2009-es gorzsai ásatásának leleteit dolgozta fel, mely a késő bronzkori Gáva-kul-túráról nyújt új, az eddigi tudásunkat sok új szemponttal kiegészítő képet. Külön érdekessége a tanulmánynak a leletek előkerülés! körülményeiből kirajzolható "szakrális" vagy "profán" deponálás kérdése. K. Zoffmann Zsuzsanna egy, a szegedi Móra Ferenc Múzeum — jelesül a fiatalon elhunyt Bende Lívia régész — által 2002-2003-ban az Algyő-Bartók Béla utcai lelőhelyen feltárt kora vaskori temető embertani arculatát dolgozta fel tanulmányában. A sírmellékle-tek alapján a temetkezések a szkítákhoz köthetőek. K. Zoffmann Zsuzsanna antropológus az elemezhető csondeletek alapján végezte el az emberi maradványok antropológiai vizsgálatát, és a korszak más eurázsiai leleteivel összehasonlítva igyekezett összetettebb képet felrajzolni a szkíta kor e csoportjának jellemzőiről. Csányi Viktor régész a 2006-ban, a Székkutas-Kakasszék II. számú homokbánya területén próbafeltárás során előkerült római kori szarmata emlékek elemzését végezte el. A leletanyag töredékessége miatt statisztikai elemzéseket nem tudott végezni, de a részletesen bemutatott leíetanyag lehetőséget teremtett arra, hogy a 2. század utolsó harmadától a 4. század végéig lakott területre vonatkozóan általános megállapításokat tegyen. Wolf Mária, a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének régész oktatója egy 2009-ben, Hód-mezővásárhely-Gorzsa X. számú homokbánya területén feltárt Árpád-kori ház padozatában in situ megmentett — a padozatba karcolt — malomjáték előke-rülési körülményeit és kulturális összefüggéseit írja le tanulmányában. írásához szorosan kapcsolódik Dobó Bernadett, a szegedi Móra Ferenc Múzeum restaurátorának munkája a padozatból kiemelt (és időközben a Tornyai János Múzeum régészeti gyűjteményébe került) malomjáték restaurálási folyamatáról. Nagy Vera néprajzos a hódmezővásárhelyi íróká-zók problematikáját járta körbe tanulmányában. Több évtizede folyó kutatásainak újabb izgalmas fejezetét olvashatjuk ismét, amikor egy kevéssé ismert és kutatott témakört vett vizsgálat alá, és nyújtott róla részletes áttekintést a 19. és 20. század keresztmetszetében. Terendi Viktória, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének Ph.D. hallgatója tanulmányában egy vásárhelyi amatőr fotós fényképeinek elemzésével nyújt társadalmi és kulturális részjelentést az 1930-as évek vásárhelyi középrétegének életmódjáról és értékrendjéről. Vincze Gábor történész tanulmányában az eddig kevés figyelmet kapott moldvai csángó-magyar csoportok 1940-es évekbeli áttelepítésének történetét dolgozta fel, míg Mészáros Tamás történész az Emlékpont 2013-ban megrendezett Megfigyelt művészet című kiállításának esettanulmányával illusztrálja egy időszaki kiállítás létrejöttének projektmenedzsmentjét. Hódmezővásárhely, 2014. szeptember 8. Dr. Nagy Imre núzeumigazgató