Hetven év a betegek szolgálatában [antikvár]

Az egyéni életben - a zsoltáros király szerint hetven év egy egészet alkot. E kor elérésével mintegy lezárultnak tekinthető az ember alkotóképessége és élete esetleges további évei - ha Isten azokkal megajándékozza - a megérdemelt pihenésnek és nyugalomnak szentelhetők. A közület életében azonban hetven év csak határkő, amely legfeljebb azt engedi meg, hogy visszapillantást vessünk az elmúlt évekre, megálló a további ut előtt, de semmiesetre sem pihenő, vagy kiváltképen befejeződés. Az egyén, ha kötelességtudóan végezte el a tevékenység éveiben feladatát, a teljesség érzésével megállapodhatik, a munkára szánt évek elmulásávál megszűnik további kötelezettsége is. A közület számára azonban nincs meghatározott élettartam, alkotókészsége továbbvitelében nem korlátozza kimért időiség, mert élete nincs az egyéni élethez kötve. A közület örök, mint maga az emberiség s amig az emberiség élettörvényei fennállnak, addig él a közösség elhivatottsága és munkálkodásának örök érvénye. Az „Országos Bikur Choiim Egyesület" ez évben tölti be fennállásának hetvenedik évfordulóját. Mint a közösséget szolgáló egyesület természetesen nem tarthat igényt az egyént megillető elégedettség érzésére, a lelkiismeretes és sikeres munka felett érzett teljesség tudatára, amely egy ilyen tisztes kor elérésével az egyes embert áthatja. Ezt az alkalmat csupán arra használhatja fel, hogy egyrészt visszatekintsen a múltra és számot vessen magával, vájjon tényleg megfelelt-e hivatásának, másrészt pedig, hogy az elkövetkező évekre - a tapasztaltak alapján - ujabb munkaprogrammot állitson fel az egyesület működésének minél eredményesebbé tétele érdekében. Egyszersmind módot nyújt a nagyközönségnek