Gondolkodó és cselekvő hit [antikvár]

5 A gondolkodó és cselekvő hitű Török István emlékére Qiii bene distinguit, bene docet A történelemformáló Úristen úgy intézte, hogy 1994 adventjében még teljes szellemi épségben és tűrhető fizikai állapotban érhette meg Török István professzor úr a 90. születésnapját. Sokunk számára emlékezetes maradt, hogy a debreceni Alma Mater két jeles XX. századi professzor-egyénisége, a 85 éves Czeglédy Sándor és a 90 éves Török István milyen örömmel fogadta a tiszteletükre rendezett ünnepi konferenciát és a tisztelgő kiadványokat. Tanítvány-generációk tagjai szólaltak meg és vallottak jelentőségükről, életpéldájukról, a tólük kapott szellemi kincsekről és indíttatásokról. Teológia és egyházkormányzat, intézmény és család, tanár utódok és diákság fogott össze, hogy hálát adjanak a jubilánsokért és újra közkinccsé tegyék az 1930-as, 1940-es években megjelent, s azóta elfogyott, csak könyvtárakban elérhető „alapműveiket". Most, amikor Török István professzor születésének 100. évfordulójáért adunk hálát, még tovább bővítettük az emlékezők körét. A kezünkben lévő Gondolkodó és cselekvő hit című tanulmánykötet szerzői között egy Török István teológiai küzdelmeit elemző debreceni teológiai hallgató díjnyertes pályamunkája képviseli a jelen ifjú teológus nemzedékét, akik számára Török István öröksége ma is megkerülhetetlen. Pápán és Debrecenben egyaránt aranybetűkkel íródtak be azok az esztendők a teológiai oktatás történetébe, amelyekben Török István működött. Ezért összefogva és közösen fejet hajtunk hűsége és teológiai öröksége előtt, mint akik bár különböző katedrákon, de kései utódai és szolgatársai vagyunk Török Istvánnak Pápán és Debrecenben. Egy-egy tanulmánnyal tiszteleg a budapesti és a kolozsvári testvérintézmény is, ahol doctor honoris causa címmel tisztelték meg Török Istvánt teológiai életművéért, és természetesen Sárospatak sem maradt ki, hiszen az elhallgattatás éveiben a Sárospataki Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek kézirattárába juttatta el előadásait, közlésre el nem fogadott írásait. Ezekkel a gyűjteményi kézirat-példányokkal is azt akarta kifejezni, hogy vállalja a nyilvánosság és akár az egyházkormányzat illetékesei előtt is kritikai gondolatait, szűk körben elmondott tanításait, évfolyam találkozókon tartott igemagyarázatait. Gondolkodó és cselekvő hit jellemezte Török Istvánt, aki halála előtt többször is közreadta írásait a Református Tiszántúl című egyházkerületi lap dogmatikaietikai kérdéseket tárgyaló rovatában, amelyek bizonyságai annak, hogy mindvégig az Ige tanúságtevője maradt. Vallotta: „A mi életterünk, a környező társadalom is olyan, mint egy óriási tárgyalóterem, ahová vallomástételre vagyunk beidézve. Hitelt érdemlő-é megjelenésünk, szavunk, nyom-é a latban vallomásunk? Sorskérdés számunkra."