Gödöllő közállapotai és a helyi gazdaság a két világháború között [antikvár]

I. GAZDASÁGRÓL, TÁRSADALOMRÓL, KÖZÉLETRŐL I/l. KÖZSÉGGAZDASÁG, KÖZSÉGGAZDÁLKODÁS Gödöllőn - a 20. század első évtizedeiben - hiányoztak a modern, (nagy)gazdaság létrejöttéhez és működéséhez szükséges fekételek. A község állapotát a „holnap igényei" felől számba vevő korai víziók (is) a természeti, földrajzi adottságok (az idegenforgalmat vonzó) turisztika, az ígéretesen bővülő, színvonalas iskolahálózat, a szakralitást szolgáló máriabesnyői kegyhely fejlődéshordozó, perspektivikus jelentőségét hangsúlyozták. Ám ennek az igényt és irányt kijelölő „civil stratégiának" a programmá szervezését, s így a kivitelezését is a távoli jövőbe utakák a szinte mindenre kiterjedő hiányok súlyosbította tragikus idők eseményei: a világháború, a forradalmak, Trianon, s a rá következő negyedszázad (újabb) katasztrófához vezetett kényszerpályái és úttévesztései. Mindezt tetőzte, hogy a helyi szélsőséges, álkonzervatív közigazgatás a Gödöllői Járási Hivatal -mondhatni - a kormányzatoknál is erőteljesebben érvényesítette a politika elsőbbségét a gazdasági racionalitással szemben. Az örökölt tőkeínség, a közéleti klíma, a gazdaságpártoló jog- és intézményrendszer fejletlensége, s persze az egyre nyugtalanabb és zaklatottabb nemzetközi, illetve belpolitikai történések, folyamatok, majd pedig a második világháború valamennyi velejárója súlyosan gátolta, korlátozta a helyi, zömében kistulajdonosi jegyeket viselő, paraszti, kisiparosi, kiskereskedői gazdaság működését. A termelési tényezők közül egyedül a munkaerő állt bőséggel rendelkezésre, kialakuk egy folytonosan „drágának" mondott helyi piac, amit a vásárlóereje szempontjából igen differenciált fogyasztói közönség látogatott.' Gödöllő gazdasága a vázolt determinációk között működött. Az új egyensúlyt kereső országban a hitek drágán mérték. A nagy budapesti kereskedelmi bankok Gödöllőn - ismereteink szerint - nem vállalkoztak. A helyi pénzintézetek pedig, melyekből a községben - 1924-28 között - előbb négy volt, majd három maradt, miként a becsődölt méz- és strandüzlet sorsa mutatta, igazából nem vokak - úgymond - igény szerinti szereplői a hitelpiacnak. A helyi és a környékbeli kisegzisztenciák megtakarításait ösz-szegyűjtő és azt haszonnal forgató vállalkozások voltak. Alaptőkéjük 50-100 ezer pengő között mozgott. A Gödöllői Takarékpénztárt 1869-ben, a Gödöllői Járási Hitelbank Rt-ot 1911-ben, a Gödöllői Néphitel Szövetkezetet 1937-ben alapították. A Gödöllői