Gaudí és a Sagrada Família [antikvár]

Előszó Ez a könyv egy régóta érlelődő vágy gyümölcse. Hosszú ideje munkált bennem a kívánság, hogy megismerjem Antoni Gaudí (1852-1926) világát. rSem tudtam, hogy mit találok majd e világban. Gondolatban sokszor végigsétáltam a Sagrada Famílián, kutattam figyelő szemmel egy kőbe faragott gondolkodásmód értelmét, mire felfedeztem a Gaudí-féle szintézis nagyszerűségét. Végül betekinthettem egy misztikus lelkivilágába, és meghallottam a kövek, a fény és a forma, a keresztény misztérium szépségén átszűrt építészet szavát. A Sagrada Família érzékennyé tesz, felemel, felébreszti az imádkozás vágyát, olyan szakralitás árad belőle, mint Hóreb vagy Sión hegyéből. Ugyanakkor igen emberi közeg is, az érzékelhető szereteté, amely megérteti velünk a Fiú megtestesülésének nagyságát. Méha úgy éreztem, hogy magával ragad ez a kivételes mű, mely összeköt múltat, jelent és jövendőt. Máskor a részletek pontosságát, a megjelenítő képességet, a szimbólumok erejét és időtlenségét csodáltam abban az épületben, mely az „új Jeruzsálem" akart lenni, és valóban azzá is válik. Gaudí nem érzeteket keltett, hanem újrateremtette a természetet és az embert, hívő lélek volt, aki kőbe mintázta az evangéliumot. Egy ég felé emelkedő és karjait anyaként mindenki iránt kitáró épületben nem lehet semmi fölösleges vagy nehézkes. Látni a Sagrada Famíliát annyi, mint érezni az anyákat, akik Máriához hasonlóan a fiú igéjéből táplálkoznak.