Fertő-Hanság - Neusiedler See-Seewinkel Nemzeti Park [antikvár]

Előszó A Fertő és a Hanság vidéke a XX. században határmezsgye lett: majd' fél évszázadig a hidegháború frontvonala szelte ketté. Egy tó, amelynek medrébe államhatárt jelző karókat vertek, hogy közöttük motorcsónakos határőrök akadályozzák meg az emberek számára a továbbjutást, s egy kiszárított mocsár, ahol szárazfölddé aszalódott, néha évekig égő tőzegrétegek, járhatatlanná vált, besüppedt láprétek tették lehetetlenné a közlekedést az elaknásított, elektromos kerítéssel amúgy is lezárt terepen. De ez a történelmi sors verte vidék a tudomány számára ökológiai szempontból mégis nagy értéket jelentett. Itt található a Fertő, a Kárpát-medence második legnagyobb tava, sós sztyepptó, amely az Eurázsián keresztül keletről nyugatra soroló szikes tavak legnyugatibb tagja, amely körül a nagy magyar Alföld pusztáival s az ukrajnai, dél-orosz, kazak, kirgiz, mongol sztyeppékkel rokon élővilág virul. A természet és az emberi társadalom kutatói nem is hagyhatták figyelmen kívül ezt a vidéket. Több mint másfélszáz éve kezdődtek a kutatások, és érdekes módon a hidegháborús, nehéz viszonyok között még intenzívebbé is váltak. Tudományos fórumok jöttek létre Magyarországon és Ausztriában is kutatóintézetekben, egyetemeken, akadémiai miihelyekben, ahol a kutatási eredmények napvilágot láthattak. Valójában ez a munka alapozta meg közös nemzeti parkunkat, ez indokolta létrehozását. A Fertő-Hanság, s a Neusiedlersee-Seewinkel Nemzeti Parkok vezetése fontosnak tartja, hogy az elmúlt évtizedekben született kutatási eredményeket közreadja. így könyvünk egy-egy tematikus dolgozat formájában bemutatja az Ausztriában és Magyarországon folytatott tudományos kutatások eredményeit, a geológiai, talajtani, éghajlattani, hidrológiai területektől kezdve az élővilág vizsgálatán keresztül az archeológiai értékek bemutatásáig és a közelmúlt történelmének ismertetéséig. Valódi „monográfiáról" nem beszélhetünk, könyvünk nem ölel fel minden olyan területet, amely a Fertő-Fertőzug-Hanság régióban említésre méltó. A könyv különféle „monografikus tanulmányok" gyűjteménye, amely bepillantást enged a szakemberek sokoldalú kutatásaiba, amely azonban célul tűzte ki, hogy felkeltse az érdeklődést a „vasfüggöny menti elfelejtett térség" iránt, s az olvasót annak felkeresésére, felfedezésére és megismerésére biztassa. A projekt indulásakor sokat gondolkoztunk azon, mely témakörhöz milyen tanulmány volna kívánatos. Ezt követően vettük fel a kapcsolatot azokkal a kutató hölgyekkel és urakkal, akik szakmailag kompetensek. Ezek legtöbbje örült a megkeresésünknek, és ha nem voltak idő szűkében - ami sajnos egyeseknél előfordult - szívesen adták közre tanulmányaikat. E dolgozatokat aztán a másik nyelvre le kellett fordítanunk, a fordításokat ellenőriztük, igyekeztünk az átfedéseket kiiktatni, megfelelő ábrákat találni, azokat a szövegbe beilleszteni stb. - mindez rengeteg időt vett igénybe. Szemünk előtt lebegett azonban az a cél, mely minden fáradozást feledtetett, hogy mindkét nyelven (magyar és német nyelven) megjelentessük a könyvet, amelyet magyar és osztrák iskoláknak juttatunk el. Végül olyan mű született, amely remélhetőleg a téma iránt érdeklődő laikusokat, felsőfokú tanulmányokat folytatókat és tudományos kutatókat is megörvendeztet. Amennyiben a kedves olvasó egyik vagy másik „monografikus tanulmányt" hiányolná, azt talán majd a következő kötetben olvashatja. Köszönetet mondunk minden szerzőnek, fotósnak, a budapesti, sarródi és soproni fordítóknak és nem utolsósorban az Európai Uniónak, mely nem sajnálja a pénzt arra, hogy közös, határon átnyúló projekteket támogasson. Az, ami 1988-ban a határon átnyúló nemzeti park előkészítésével foglakozó munkacsoportban elkezdődött; ami 1994-ben a nemzeti park hivatalos megnyitásával folytatódott abban a térségben, ahol 1989-ig szögesdrót szelte ketté Európát; ami a már nem létező határon átnyúló számtalan együttműködésben testet öltött, most ismét - véleményünk szerint - vállalható eredményre vezetett. Örömünkre szolgálna, ha Ön is egyetértene ezzel! Kárpáti László és Josef Fally szerkesztők