Erkel Ferenc [antikvár]

Részlet a könyvből:A polgári életforma hazai kifejlesztése a kézműves-iparosoknak köszönhető. Legtöbbjük paraszti sorból emelkedik ki, s a védtelen falvakból szívesen költözött a megerősített városokba. Ott védelmet kapott, gyorsan fejlődhetett. Nem kísérhetjük végig a magyar városok kialakulását, csak ennyit említünk meg róla: a XIV. és XV. században - az erdélyi szász polgárság kivételével - alig függetleníthették magukat az uralkodó feudális osztálytól. A céhpolgárok közé sem igen juthattak, sokszor csaknem bérmunkásként tengődtek. Jobbadán a munkaalkalom, a jobb megélhetés reménye és a nagyobb szabadság vágya csábította a városba őket. Vincellérek, fuvarosok, csőszök, kocsisok, böllérek, favágók, kertészek, borfejtők, kapások, stb. lettek, s "ők voltak a hűbéri velő és céhpolgári társadalom első előfutárai". Legjobban a szőlőművelő városokba özönlöttek. A szőlőművelés ugyanis munkaigényes, sok munkáskezet kíván. A szőlősgazdaságok alkalmaztak leginkább bérmunkásokat. Ezeknek a gazdaságoknak java többszörös ház- és telektulajdonos kereskedők birtoka volt.A városokban gazdasági érdekközösség született, megteremtődtek a polgárok közös életfeltételei. Szembekerültek a feudális megkötöttségekkel, az azonos érdekek új életformát sürgettek, és a modern polgári magatartás kialakulásához vezettek. Vele együtt nőtt a régitől elütő új polgári műveltség is, amely Magyarországon a XVI-XVII. században teljesedett ki.