Építészeti emlékek Somogyban [antikvár]

Somogy- megdobban a szív, ha elhangzik a szó - és a szívdobbanás képekké varázslódik. A falvakat féltve dédelgető zselici dombok, a nyugvást és szépséget ajándékozó balatoni part, a rinya-parti füzesek susogó muzsikáját dúdoló, majd a Dráva melléki, messziről csalogató vidék képe jelenik meg előttünk, emberek és tájak, és a tájban, ahol azért mindig más a barkabontogató tavasz és a mustszagú ősz, egy-egy épület, melynek falai között ott bujkál a történelem, viharaival, győzelmeivel, bukásaival. És, ahogy az egyre szépülő élet a jövőbe kergeti a történelemmé és emlékké szelídülő jelent a múlt, az emberi akarat és tehetség örök jelképeiként a formákba öntött anyagok segítségével, a kor diktálta terek épületekké válnak és váltak, hirdetve benne a kort, a szellemet és az alkotót egyaránt. Ez a gyűjtemény egy műemlékben ugyan nem gazdag - viharzó történelme miatt szerényebb, de nekünk igen értékes és szívünkhöz nőtt emlékek birtokosának - Somogy megyének - vagy ahogyan ezt mindenütt mondják, ,,Somogyország,,-nak építészeti emlékeit mutatja be az államalapítástól a XX. század fordulójáig, a jelen Somogyának közigazgatási határain belül, bár történeti leírásoknál utalunk olyan jelentős somogyi helységre, mint Szigetvár, mely ma már nem tartozik megyénkhez. A bemutatott emlékeket a romanika (1000-1241), a gótika (1241-1458- 1526), a reneszánsz (1458-1686), a barokk (1560-1795), a klasszicizmus (1795-1848), a romanticizmus (1848-1867) és az eklektika (1867-1896) stílusában időbeli és formai átfedésekkel ismertetjük. A könyv szándéka nemcsak a múlt művészi értékeinek összefoglalása és ismertetése egy történelmi keretben, az értékek megmentésére és megóvására irányított figyelemkeltés is. E könyv minden sorát a megye iránt érzett szeretet hatja át és a szerzők ezért tudtak megbirkózni a feltáró és adatgyűjtő munka minden nehézségével. A Somogy megyei Tanácsi Tervező Vállalat munkatársai, akiket ide gyökerezett már az élet és a munka lehetősége, a család, a táj és az ország, őszinte szeretettel nyújtják át a múlt építészeti emlékeiből a somogyi világban találhatókat azzal a gondolattal, hogy az építészet művészet, és egyben a mindenkor uralmon lévő osztály reprezentatív eszköze, melynek segítségével az építész, a kor és uralkodó osztálya akaratából követelt funkciók megoldására, választott és rendelkezésre álló anyagok segítségével tereket képez, formák segítségével, épületek alakjában. Az alap- és felépítmény elválaszthatatlan egységében az épületek a kor, a történelem hirdetői - ez a hitvallás található az itt közöltekben és azokban az épületekben, melyek napjainkban is hirdetik az itt dolgozó építészek hitét az építészet művészi és tartalmi erejében.