Emlékkönyv [antikvár]

Szilágyi László: A PÉC3i Pedagógiai Főiskola korszaka A Pécsi Pedagógiai Főiskola korszaka Megalakulásának előzményei 1945 nyarán az egységes, 8 osztályos általános iskolatípus létrehozásával a magyar közoktatásban szervezeti és tartalmi értelemben is új szakasz kezdődött. Ez a változás olyan nagyobb történelmi folyamatokhoz, politikai mozgásokhoz illeszkedett, amelyek Magyarország következő évtizedeit döntően determinálták. A pedagógiai főiskolák országos rendszerének létrejötte részben politikai, részben szakmai indokokra támaszkodott. Egyrészt igen sok tanárra volt szükség, mivel az új típusú általános iskolai rendszernek egyáltalán nem voltak tanárai. Másrészt a fokozatosan balra tolódó, az egypártrendszer irányába tartó közélet olyan pedagógusokat kívánt foglalkoztatni a közoktatási intézményekben, akik vállalják a világnézeti követelmények érvényesítését is. Az általános iskola felső tagozatában szakrendszerű oktatás folyt, tehát az iskolák nevelőit felkészítő pedagógusképző intézményeknek egyrészt szaktárgyi oktatásra kellett felkészíteni hallgatóikat, másrészt a nevelési tevékenység legalább ilyen hangsúlyt kapott, különös tekintettel a politikai igényekre. Az akkor létező pedagógusképző intézmények közül a tanítóképzők szakrendszerű oktatást nem végeztek, a bölcsész karokon pedig középiskolai tanárképzés folyt. Az általános iskolai felső tagozat nevelőszükségletét tehát új pedagógusképző intézménytípus létrehozásával kívánták megoldani. Ezek lettek a pedagógiai főiskolák. A főiskolákkal kapcsolatos első elképzelések a polgári iskolai tanárképző intézményeket tekintették modellnek. Budapesten és Szegeden 1947-ben ilyen polgári tanárképző intézetekből alakították meg az első pedagógiai főiskolákat. 1948-ban Pécsett és Debrecenben is létrejött ez az intézménytípus, Debrecenből később Egerbe helyezték át a tanárképző főiskolát.