Emlékképek II. - Fejezetek Jászárokszállás történelméből [antikvár]

ELOSZO Szeretettel köszöntöm a hííséges Olvasót, hogy kezébe veszi az Emlékképek - fejezetek Jászárokszállás történelméből című könyv második kötetét. Az első kötettel a Millennium előtt tisztelegtünk. A vártnál is kedvezőbb fogadtatás, az újabb és újabb témák felvetése a folytatás mellett szól. Másfél éves munka eredményeként kezünkbe vehetjük a második kötetet, amelybe a terjedelmi korlátok miatt még mindig nem fért bele minden kész anyag. Bízom benne, hogy olyan önfeledt érdeklődéssel forgatja a tisztelt Olvasó ezt a kötetet is, mint tette az előzővel. Miért is kellenek ezek a szülőhelyünkről, rólunk Árokszállásiakról szóló kiadványok? Mi itt élünk, és a mindennapi munkánk során naponta látjuk városunk változását, fejlődését. Épp ezért hajlamosak vagyunk saját értékeink, eredményeink lebecsülésére. A múlt és a jelen kiválóságainak megismerése, cselekedeteik megörökítése fokozza ragaszkodásunkat szülőföldünkhöz. Értékeink megismerése segítséget ad ahhoz, hogy egyenes derékkal, büszkén vállaljuk jász mivoltunkat. Lesütött szemmel nem lehet nagy dolgokat véghez vinni. A kritikus hangokra is nagy szükség van, de aki túlhangsúlyozza hibáinkat, béklyót köt a gondolat szárnyalására. Szárnya szegett gondolatokból pedig már volt elég. Az emberi kapcsolatok elsivárosodnak, ha nem ápoljuk azokat. Rohanunk a mindennapok terheivel, végigszáguldunk az életünkön. Ez a könyv elgondolkodtat, hogy mi végre a rohanás, megismertet az igazi értékekkel, és segít, hogy ezek mellett ne menjünk el. Becsüljük meg azokat, akik legközelebb állnak hozzánk, és szívleljük meg W. Wilcox amerikai költő gondolatait: „Bókot kap egy futó ismerős, a vendégnek jut szó és meleg, de hányszor mérünk csapást éppen arra, aki a legjobban szeret." Jászárokszállás, 2002. október Gergely Zoltán polgármester