Emlékezés Nagy Lászlóra [antikvár]

Előszó helyett Zsúfoltságig megtelt a Kossuth Lajos Tudományegyetem impozáns rektori tanácsterme ez év október 7-én. Az inmiár több mint egy évtizede körünkből váratlanul eltávozott Nagy László, a KLTE volt docense emberi és tanárioktatói alakját felidéző, valamint munkásságát méltató emlékülésre jöttek el egykori munkatársai, volt tanítványai, barátai és tisztelői. Ezt az emlékülést Nagy László mindmáig elevenen ható emlékezete hívta életre. Az emlékezés gondolata két esztendővel ezelőtt igényként fogalmazódott meg, és sokak önzetlen és áldozatos tevékenysége formálta az őt idéző mostani ünnepélyes alkalommá. Középiskolás fiatalok emlékműsorát követően Bazsa György, a KLTE rektora személyes hangvételű gondolataival nyitotta meg az emlékülést. Nagy László életútjának főbb állomásait bemutató és munkásságát méltató alaptanulmányt Szegedi Ervin, a KLTE Gyakorló Gimnáziumának tanára ismertette, s ezt követték a volt munkatársak, tanítványok emlékezései. A gazdagon illusztrált emlékezések közül külön említésre érdemes Petróczi Gábor Power Point bemutatóval tartott előadása. Az emlékülés szereplői és résztvevői azonban nem csak emlékeztek, hanem bizonyságot tettek Nagy László feledése ellen, példaként felmutatták emberi magatartásának maradandó vonásait, tanári és tudományos munkásságának ma is megszívlelhető értékeit. Az emlékülés főhajtással emlékezett PetrikásÁrpád nyugalmazott egyetemi tanárra, aki a pedagógus Nagy László bemutatására vállalkozott, de ezt, a néhány nappal korábbi sajnálatos tragikus kimenetelű közlekedési balesete miatt nem tehette meg. Kedves Olvasó! A Neveléstörténeti Egyesület emlékköteteinek ezen az oldalán, kialakult szokásainknak megfelelően, egy-egy előszó szerepel. Most ettől eltértünk, s e kötet szerkesztőjének kötelessége ezt indokolni. Nagy László majd két évtizedig dolgozott a KLTE Kísérleti Fizikai Tanszékén, ezért Raics Péter egyetemi docens urat, a tanszék vezetőjét kértük fel előszó megírására, aki ezt készséggel vállalta és teljesítette is. Tanszékvezető úr írásban történt eleven diákkori emlékezése és a tanszéke nevében kifejtett különösen figyelemre méltó mondanivalója azonban szétfeszíti egy hagyományos előszó kereteit, ezért - vele egyetértésben - a Nagy Lászlóról alkotott méltatását az emlékezések sorában helyeztük el. Bizonyos vagyok abban, az emlékülésen el nem hangzott, de e kötetben szereplő írásos emlékezés gazdagítja és még teljesebbé teszi Nagy László emlékét. A szerkesztő