Emberi sorsok Debrecenben 1956 tükrében [antikvár]

ELŐSZÓ Tisztelt Olvasó! 2016 októberében emlékeztünk meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról, annak minden szép és nemes, valamint megrendítő és fájdalmas pillanatáról: a harcokban elesett hősök áldozatvállalásáról, november 4-e vérbetiprásáról, a megtorlás brutalitásáról, a kivégzett mártírokról, az üldözöttekről és az elmenekültekről. Az áldozatok sorában találjuk Nagy Imrét, Magyarország kivégzett miniszterelnökét is, aki népe szabadságáért és az ország függetlenségéért föláldozta életét, holott elvei nyílt feladásával megmenthette volna azt, de mégsem tette, tudatosan választva a mártíromságot. 2016-ban azonban nem csak erre, hanem Nagy Imre születésének 120. évfordulójára is emlékeztünk, így a róla elnevezett hagyományápoló civil szervezet, az 1992 őszén létrehozott Nagy Imre Társaság kötelességének érezte, hogy „évfordulóinak" méltó módon emléket állítson. A téma szinte az utcán hevert. 1956 forradalmi ifjúsága mára betöltötte 80. életévét, vagy már át is lépte azt. Az '56-os eseményeket megidéző interjúk elkészítésének a lehetősége tehát a huszonnegyedik órához érkezett. Nem lehetett tovább várni, mert egyre kevesebb a még hitelesen visszaemlékezni tudó, köztünk élő kor-tanú. Eljött az idő, hogy Debrecen lakosai és a szélesebb nyilvánosság közelebbről is megismerhesse azokat az idős hölgyeket és urakat, akiket gyakran lehet látni az emléktáblák koszorúzói között, október 23-án. Andics Árpád és Erdélyi Márta szerkesztők ezért úgy döntöttek, hogy egy könyvet készítenek a Nagy Imre Társaság Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének tagjairól. Megszólaltatják a „kitárulkozást" felvállaló, börtönt megjárt tag-társakat, de a feleségeket, mennyasszonyokat is, akik közvetve, a civil életben lettek a megtorlás áldozatai. Az előkészítések, az első íráspróbák már több mint egy éve elkezdődtek. Az eredeti terv az volt, hogy készüljön mindenkiről egy-egy „visz-szatekintő füzet", de végül is ezekből a füzetekből egy könyv állt össze.