Élővilág a kisvasút mentén [antikvár]

Részlet a könyvből: A debreceni Erdőspuszta A debreceni Erdőspuszta a várostól keleti-délkeleti irányban, körülbelül 10 km távolságra félkör alakban húzódik. Nevéből is kiderül, hogy átmenetet képez az erdő és a füves puszta között (erdősztyep). A vidék már korán természetes lakóhelyévé vált az embereknek, s emiatt a homokbuckák tölgyerdeit fokozatosan pusztítani kezdték. A későbbi csatornaépítések növelték a talaj vízszintjének süllyedését illetve előidézték a laposokon a lápok kiszáradását. Ez a futóhomok újramozgásának kedvezett, amit aztán a XIX-XX. századokban az akác betelepítésével igyekeztek megkötni. A terület még mindig változatos, gazdag élővilággal rendelkezik. Több pontja már védelem alatt is áll részben a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet részeként, részben helyi jelentőségű védett területek. Az őshonos erdők főleg száraz homoki és gyöngyvirágos tölgyesek, de mélyebb pontokon tölgy-kőris-szil ligeterdő és fűz-nyír "ligetek" is találhatók. A tisztásokon láprétek is kialakultak, míg a szárazabb területeken homoki gyepekkel találkozunk.