Eleink öröksége [antikvár]

Előszó helyett Tisztelt Utazó! Tisztelt Olvasó! Köszöntöm Önt a Dunakanyarban, Magyarország egyik leglátogatottabb turistaparadicsomában, ahol összeér a zöldellő alföldi síkság a szelíden emelkedő ligetes dombokkal, amelyek hátterét már kék hegyek ékesítik. Ahol Közép-Európa leghosszabb folyama hömpölyög méltóságteljesen, beszorulva a hegyek közé, éles kanyart véve az Alföld felé veszi útját, ártéri erdeit bőségesen öntözve. A folyam hátán a főváros felé hajózva, annak jobb partján a magyar királyok egykori sasfészke, Visegrád látható. A bal parton Szent István és Géza király városa, Vác mutatja tornyait. Tovább haladva ismét jobbról Szentendre, a művészetek, a turizmus és az idegenforgalom központja látható. De ne feledje megnézni a Duna-Ipoly torkolatot, az Ipoly mentén szerényen meghúzódó apró falvak koszorúját és a Börzsöny erdővel borított hegyeit sem. Ezen a vidéken mindig szorgalmas emberek éltek, akik nehéz munkával tudták magukat fenntartani, de mindig képesek voltak az utókor számára maradandót is alkotni. E könyv szerzői arra vállalkoztak, hogy útikönyvszerűen feldolgozzák és elénk tárják a Dunakanyar és az Ipoly-mente térsége elpusztított zsidósága történetének egyes epizódjait a teljesség igénye nélkül. Szeretnék bemutatni a zsidó emberek szerepét a polgárosodásban, hatásukat az egyes települések arculatára.