Egyházközségi Zsinat [antikvár]

Bizonyára mindannyian tapasztaltuk már, milyen fontosak életünkben a találkozások. Számomra is nagy ajándék volt, amikor paptestvéreimmel Hagyó József atyával és Blanckenstein György szentendrei plébános atyával tölthettem el egy napot a Pilisben, hogy beszélgessünk életünkről,egyházközségeink életéről, a ránk bízottakról. Természetes ilyenkor a kérdés: Hogy vagy? Mik az örömeid, sikereid, gondjaid? Kérdésemre plébános társam beszámolt a szentendrei egyházközség zsinatáról, és elmondta, hogy papi életének eddigi legkiemelkedőbb élményét jelentette. Részletesen beszélt a zsinat előkészítéséről, arról, hogy hét munkacsoportot hoztak létre az egyházközségben levő feladatok teljesítésére, és átadott egy dokumentumot, amelyet ezek a munkacsoportok állítottak össze, és amelyben megfogalmazták tennivalóikat, elhatározásaikat. Nagyon jó volt hallgatni mindazt, amit elmondott. Közben arra gondoltam, hogy nálunk Törökbálinton is meg lehetne valósítani egy hasonló zsinatot, hiszen egyházközségünkben is sok közösség működik, ha nem is olyan szervezett és összehangolt módon, mint Szentendrén. A mi zsinatunknak egyik legfontosabb eredménye éppen az lehetne, hogy tudatosabban, egymással jobban együttműködve valósítsuk meg azt, amit Jézus Krisztus ránk bízott.