Egy néptanító indulásai [antikvár]

VOX HUMANA Egerszegi Ferenc: Egy néptanító indulásai című Icötete elé. Egerszegi Ferenc önéletrajzi ihletettségü kötete, bár pontos szerkezetet mutat, mégsem valamilyen terv szerint készült. Az élet hozta létre, ahogy a Marcal vize teszi partra hordalékát. A múlt felé fordulást, ha több mint formális megnyilatkozás, mindig az alkalom szüli, a lélekből ered és oda hat vissza, emlékekkel, személyes mozzanatokkal, érzésekkel van tele, s igen változatos alakban mutatkozik meg. A szerző emlékezete - immár túl a nyolcvanadik évén - igen mélyre nyúlik vissza. Kőről-kőre lépegetve, személyes és történelmi emlékekbe alámerülve tárja elénk a szülőföldet: a balatonfelvidéki táj varázsát, az ott élő emberek szél kaszabolta közép-európai történelemében akár egyhangúnak is mondható mindermapjait mutatja be. Törmelékek a gyermekkorból, egy olyan széttört világról, amelyre a Kár-pát-medence magyarságának nem éppen jog szerinti csatájának ámyéka vetődött. A politikában kevés a gavallér, az igazságtalan Trianon, amely csak egyfelől volt nemzetiségi politikánk és felelőtlen úrhatnámságunk csődje, inkább a nagyhatalmaknál jól „előszobázó" országok megjutalmazása. Az immár visszafordíthatatlanul szétzilált huszadik század baljós előjelei, ha csak közvetve is, de átszövik a vidék hétköznapjainak életét - s bár még nem tudja ennek pontos értelmét felmérni -, benne azét a sümegcsehi kisemberét, aki alig tizenegynéhány évesen, kemény munkát vállalt a család eltartásáért küzdő szülők mellett. „Apám amolyan szolgáltató ezermester volt a falúban" írja jelen kötetében. Fúrt-faragott, ha úgy hozta a sors borbélynak állt, télvíz idején hentességet vállalt, vagy „felesben" kosarat font a falubeliek számára. Erdőpásztorkodás fejében fát vágott az erdőn, ha kellett követ fejtett, kaszált, szántott és aratott, mindezt jobbára napszámban, hiszen a 3-4 hold fold a négytagú család eltartására kevésnek bizonyult. Az ifjú, az aratáskor apja mögött „marokszedő", napszámba almát szedett a plébánián, s jellemző, hogy anyja ajándékai között a gyermekek számára gyártott kapa és sarló maradt meg emlékezetében leginkább: „az én gyermekkoromban ilyeneket is gyártottak, árulták őket a boltokban. Olyanok voltak, mint a felnőtteké, úgy kellett használni ezeket is."